Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Kelenik József: A nemzetiségi megoszlás, a veszteségek és a fluktuáció mértéke. Tizennégy Kanizsa elleni végvár helyőrségében (1633-1640)
jelentős mértékben gyengíthette a körzet védelmi képességeit (lásd 4. diagram). A kilépés, illetve a létszámcsökkenés elsősorban a gyalogságot érintette. Váranként a gyalogságnak átlag 27 (27,28), a lovasságnak pedig 12 (12,47)%-a lépett ki. De Pölöskén gyalogság 75 (74,57), Lövőn 37 (36,84) Szentgróton 29 (28,57)%-a hagyta el a szolgálatot. Ez természetesen megváltoztatta az egész kerület csapatnemi megoszlását is. A lovasság részaránya 38-ról 40%-ra emelkedett (lásd 5-5a diagram). Bár szeptemberre már sikerült a létszámveszteségnek csaknem 40 százalékát pótolni, az összlétszám 1637 augusztusáig, Körmend csatlakozásáig soha többé nem érte el az 1633 júliusa előtti létszámot. A másik nagy változást, mint az már az előzőekből is kitűnt, a körmendi helyőrség felállítása jelentette (lásd 2d diagram). Körmend hivatalos csatlakozása a védelmi rendszerhez összességében mintegy 17%-nyi létszámnövekedést eredményezett. A katonaság száma ettől az időponttól kezdve ismét elérte, sőt átlagban kb. 100 fővel meg is haladta az 1633 júliusa előtti létszámot. A körmendi helyőrség felállításának magyarázata feltehetőleg az ifjú Batthyány Ádám főkapitányi kinevezése volt, ám az 1633 nyarán bekövetkező nagy létszámzuhanás okát egyelőre nem ismerjük. A csapatnemek megoszlása A Kanizsa elleni várláncolat védelmi képességeiről, illetve a védelem lehetőségeiről a katonaság csapatnemi megoszlásának elemzése ad bizonyos képet. Nem kis meglepetéssel tapasztaltam, hogy a lovasság és a gyalogság aránya jócskán eltér attól a konvencionális, vagy konvencionálisnak hitt képtől, mely szerint a végvári katonaság nagyobb hányadát a lovasság tette ki. A várkerületben 1633 és 1638 között fegyverben álló katonaságnak csupán 38%-a volt lovas. így a védelem súlyának nagyobb része a létszám közel 62%-át (61,83) kitevő gyalogságra nehezedett (lásd 6-6a diagramot). A gyalogság rendkívül magas arányszámát látva joggal merül fel a kérdés, képes volt-e a várkerület szétforgácsolt, kis létszámú, döntő többségében gyalogosokból álló katonasága megakadályozni a gyorsan mozgó török lovasság portyázó beütéseit. A csapatnemek eloszlásából arra következtethetünk, hogy aktív védelemre csak a terület legexponáltabb részein gondolhattak. A Zala megközelítőleg 60-65 km-es szakaszán, a Zalavárt, Szentgyörgyvárat, Szentgrótot, Bért, Keméndet magába fog103
