Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Kelenik József: A nemzetiségi megoszlás, a veszteségek és a fluktuáció mértéke. Tizennégy Kanizsa elleni végvár helyőrségében (1633-1640)
laló folyóvédelmi vonal váraiban összesen nem állomásozott több mint 50-55 lovas (lásd 7. diagram). Ezen helyek feladata az adott csapatnemi megoszlás és létszámviszonyok mellett vélhetőleg csak a fontosabb közlekedési csomópontok, átkelőhelyek őrzésére és kézben tartására, illetőleg a figyelésre és a riasztásra korlátozódott. A visszacsapást, a már mozgásban lévő ellenség megelőzését, illetve üldözését, vagyis az aktív védelmet viszont azon váraknak kellett ellátniuk, amelyek viszonylag nagyobb számban rendelkeztek lovassággal. Esetünkben a portyázó török csapatok elfogásának feladata - Körmend támogatásával - a Zalaegerszeg-Pölöske-Ka- pornak várháromszögre, valamint Kiskomáromra hárult. Ezekben a várakban az átlagosnál nagyobb számú lovasság állomásozott (lásd 8-8a diagram). Különösen feltűnő e tekintetben Körmend, ahol az arányok megfordultak. Hatvanegy százaléknyi lovasság és csak 39%-nyi gyalogság őrködött a Rába-parti erődben. Szintén jelentős lovassággal rendelkezett Eger- szeg (54,59%) Pölöske (41,87%) és Kapornak (49,19%). Úgy tűnik, e három vár együtt tudott csak kiállítani annyi (maximum 250) lovast, amennyi már aktívan is felléphetett egy-egy portyázó csapat ellen. (8a) A kiskomáromi helyőrség, bár a vár kiesett a portyák fő irányából, szintén tekintélyes lovasságot mondhatott magáénak. Fekvésénél fogva feltehetően az itteni lovasokra hárult a feladat, hogy a Zala észak-déli folyása mentén próbálkozó portyázókkal elbánjanak. Összefoglalva a csapatnemek megoszlásából levonható következtetéseket elmondhatjuk, hogy bár a gyalogság túlsúlya miatt a várkerület jelentős részében csak az eleve hátrányos, passzív védekezésre volt lehetőség, a rendelkezésre álló kis számú lovasság a hódolatlan területek felé vezető legfontosabb megközelítési útvonalakat aktívan védelmezhette. A mellékés megkerülő utak ellenőrzésére és elzárására azonban már nem jutott elegendő erő. Nemzetiségi megoszlás Mivel az összeírás név szerint sorolja fel a szolgálatban állókat, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy pontos, számszerű adatokkal írhatjuk le az egyes várak helyőrségeinek nemzetiségi megoszlását. A feldolgozás során délszláv vagy német eredetűnek vettem azokat a neveket, melyeknél a vezetéknév délszláv vagy német, de a keresztnév már magyar: Wukhowitsch Geörg, Schaykovitsch Janos, Wellovitsch Janos vagy pl. Se- zenstöll Geörg. Egyértelműen délszlávnak tekintettem azokat a katonákat, akiknek mind a vezeték, mind keresztneve délszláv, illetve német volt. 104
