Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. (Eger, 1993)
Kelenik József: A nemzetiségi megoszlás, a veszteségek és a fluktuáció mértéke. Tizennégy Kanizsa elleni végvár helyőrségében (1633-1640)
összeget, mely ennek fejében a katonának jár. Külön sorolják fel azokat, akik az adott időszak folyamán valamikor szolgálatban álltak ugyan, de azt az összeírás készítésének idejére, valamilyen okból már elhagyták. Az irat összesen 2411 nevet említ meg. Minden személy esetében legalább 10 különféle szempontot kellett figyelembe vennünk, ami több mint 24000 adatot jelent. Mivel bizonyos szempontokat csak más szempontok függvényeként értékelhettünk, az így már több százezresre duzzadt információs bázis feldolgozására csak számítógép segítségével vállalkozhattunk.2 A létszámról Mivel az összeírás minden katonánál gondosan feltüntette a szolgálatba való be-, illetve az abból való kilépés időpontját, a számítógép az adott időszak bármely tetszőleges hónapjában meg tudja adni bármelyik érintett vár őrségének létszámát. Sőt, kívánság szerint, a kiválasztott időpontban szolgálatot teljesítőket név szerint is felsorolja. Bár érdekes lenne, az egyes várak létszámingadozásait külön-külön most nem elemezhetjük, így csak a feldolgozás során tapasztalt legérdekesebb jelenségekre hívnám fel a figyelmet. Az első meglepetés a létszámingadozás mértékének vizsgálata során ért. Megdöbbentő, hogy bár a katonák állandóan jöttek-mentek, tehát az őrség bizonyos százalékban folyton cserélődött, a helyőrségek létszámai - és ebből következően a várkerület egészének ereje - gyakorlatilag állandó maradt. A kerekítve kb. 1300, illetve 1637-től kb. 1500 főnyi összlét- szám ingadozása csak nagyon ritkán lépte át egy kb. 25-30 fős intervallum határait, ami összességében csupán 2%-nyi ingadozást jelent. (Lásd 2-2e diagram.) 1633 és 1640 között mindössze két esetben fordult elő nagyarányú létszámváltozás. Az első 1633 augusztusában következett be (lásd 2. diagram). Ekkor a létszám az átlagosnak nevezhető ingadozás csaknem tízszeresével csökkent. Az bizonyos, hogy nem járvány, nagyobb ütközet vagy katonai vereség apasztotta így le a létszámot, hiszen az összeírás csak 28 halottról tud, míg a kilépettek számát 237 főben adj a meg (lásd 3. diagram). A várkerület ekkor katonaságának több, mint 20 százalékát vesztette el, amiből csak két százalékot tesz ki a halottak száma. A kilépési hullám különösen súlyosan érintette Pölöskét, ahol az őrség 41 (40,7)%-a távozott. De Keménd 38 (37,5), Szentgrót 28 (28,3), Zalabér 27 (26,92)%-os létszámcsökkenése is 102
