Kriston Pál: Heves Megye iparosítása a dualizmus korában - Studia Agriensia 13. (Eger, 1992)

A MEGYE TŐKÉS IPARÁNAK FELLENDÜLÉSE AZ 1880-90- ES ÉVTIZEDEKBEN - Élelmezési- és élvezeti ipar

igyekezetéhez, az 1880-as évek végén és az 1890-es évek elején. De hogy Eger kapta a gyárat, abban természetesen nem elsősorban a jó szándékú városi igyekezet volt a döntő, hanem a kiváló minőségű nyersanyag közel­sége, és talán az a kormányzati szándék, hogy a filoxérapusztítás nyomán munkanélkülivé vált nagyszámú mezőgazdasági népesség egy részét munka- alkalomhoz segítse. Magyarázzák a gyár helyének kijelölését még azzal is, hogy az 1890-es években erősödő szocialista eszméktől mentes munkaerő Eger vallásos, az érsekség és a főkáptalan által tűrésre, békességre és alázatra nevelt lakossága köréből látszott leginkább biztosíthatónak.^Tu­domást szerezve egy, a közeljövőben alapítandó dohánygyár tervéről, il­letve Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter 1893. áprilisi ígéretéről, mely szerint „a jövő évi költségvetésbe egy Egerben felállítandó dohánygyár költségeit is okvetlenül fel fogja venni”, Eger képviselőtestülete még az évben Szederkényi Nándor képviselő útján kapcsolatba lépett a minisztériummal.207 Szederkényi olyan tartalmú értesítést küldött haza, hogy „a felállítandó gyár útjában más akadály nincs, mint az az aggodalom, hogy a gyár megfelelő üzembe hozatalához legkevesebb 700-800, legfőkép­pen női munkáskézre lehet-e Egerben számítani. ” Miután előzetes összeírás nyomán »Eger ezt a garanciát nyújtani tudta, megindultak az egyeztető tárgyalások. A szervező munkát Egerben a Magyar Királyi Dohányjöve­déki Központból kiküldött Rónai nevű szakemberre bízták.208 A gyártás beindításához előbb egy hathetes előkészítő tanfolyam megszervezésére volt szükség. Gyár még nem lévén, ideiglenesen a Korona vendéglőben indították a tanfolyamot - melyen 81 munkáslány és 4 férfi vett részt -, 1894. május 21-étől. Tanulóidejük alatt 25 kr tanoncdíjat kaptak, s ezalatt 103 000 db vágott végű magyar hosszú szivart készítettek.209 Az ideiglenes tanfolyam sikere, meg a szivarkereslet folytonos növekedése együttesen eredményezték, hogy az addig csak ideiglenesnek tekintett gyárat 1895 nyarán véglegesítették. A Heves megyei Építészeti Hivatal Légman Imre mérnököt bízta meg a dohánygyár építési munkáinak vezetésével.210 Még abban az évben kinevezték az igazgatóságot is. Az egri Staud János és Fia cég mint építési vállalkozó 1895. július 22-én 9 emberrel kezdte a munkát a székesegyház mögötti nagy vásártéren.211 Az első ciklusban az igazgató- sági épület, gyártmányraktár, melléképület, kapusiak és a kerítések kész­ültek el, 1896. július közepére.212 Az építési munkák második ciklusára az 1896. július 25-i versenytárgyaláson ismét a Staud cég kapott megbízást 154 847 Ft-ért 1897. július 31-i befejezési határidővel.213 A határidőt nem volt könnyű tartania a vállalkozónak. Elsősorban munkáshiány miatt. Még a gyárigazgató segítségét is igénybe vette, aki pl. Nyitrára a Felsőmagyaror­szági Közművelődési Egyesület titkári hivatalához fordult munkástoborzás céljából: 30-40 munkásnak építési munkáknál jó kereseti lehetőséget ígér­ve.214 Az építőanyag-ellátás általában zökkenőmentes volt. Téglát korlátla­nul és gyorsan a Selypi Agyagipar Részvénytársaság Schosberger igazgató 56

Next

/
Thumbnails
Contents