Kriston Pál: Heves Megye iparosítása a dualizmus korában - Studia Agriensia 13. (Eger, 1992)
A KIEGYEZÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI IPARI GAZDASÁGUNK TŐKÉS ÁTALAKULÁSÁRA. A MODERN INFRASTRUKTÚRA KIALAKULÁSA
A KIEGYEZÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI IPARI GAZDASÁGUNK TŐKÉS ÁTALAKULÁSÁRA. A MODERN INFRASTRUKTÚRA KIALAKULÁSA Gazdaságunk tőkés átalakulása a polgári forradalom után kezdődik, s az önkényuralmi évek alatt gazdasági-politikai akadályokkal nehezített pályán halad lassan előre. A mintegy két évtizedes nehézkes, lassú politikai változás, az 1867-es kiegyezés és azzal járó belpolitikai konszolidáció révén nyer szabadabb utat és nagyobb lendületet. A kiegyezés jótékony hatása gazdasági szempontból elsősorban a külföldi tőkebeáramlás meggyorsulásában érződött. E tőke társulva a belső felhalmozódással, az önkényuralmi években elinduló folyamatokhoz kapcsolódva, lassan megteremtette a tőkés nagyipari átalakulás előfeltételeit. Modern hitelviszonyokat, fejlett infrastruktúrát, ezen belül elsősorban korszerű vasúthálózatot hozott létre. Az ipar struktúráján belül pedig a vasútépítésekhez, mezőgazdasági gépgyártáshoz nélkülözhetetlen bányászat, s a hagyományosan kedvező adottságokkal fejleszthető élelmiszeripari ágazat fejlődése nyer újabb lendületet. Néhány, a korábbi évekre visszanyúló előzmény után az 1870-80-as években alakulnak meg Heves megye modern hitelintézetei, az 1870-es években fektetik le a megye fő vasúti vonalait, s a bányászati termelés is nagyobb lendületet kap. A rendszeres gazdasági növekedés, az ipari forradalom, s vele a tőkés nagyipar kibontakozásához a tőkés átalakulás társadalmi, jogi, intézményi kereteinek, feltételeinek megteremtése után a legfontosabb a modern, tőkés hitelrendszer kiépítése volt. Az infrastruktúra s a mezőgazdaság tőkés átalakítása, modernizálása mellett a pénzintézeti hálózat kiszélesítése, a tőkeforgás meggyorsulása nélkül a gazdaság, benne elsősorban az ipar fejlesztése elképzelhetetlen. Magyarországon az 1848 előtti évtizedekben a feudális társadalmi-gazdasági berendezkedés válságával, s a tőkés tendenciák megjelenésével egyidejűleg hiába volt tőkefelhalmozódás a terménykereskedők kezén, a Habsburg-gazdaságpolitika, az elavult ősi törvények és szokások az 1840- es évekig meggátolták a 'hitelezés, a pénzintézetek létrejöttét. Csak az 1830-as évek második felében megszületett hiteltörvények, s az 1840-es váltótörvény változtatja meg a korábbi helyzetet. A Regulativum251844-es kiadása már a hitelügy kedvező változását jelzi, hiszen a szabályzat kiadására a Habsburg-kormányzatot az egymás után születő takarékpénztárak 13
