Kriston Pál: Heves Megye iparosítása a dualizmus korában - Studia Agriensia 13. (Eger, 1992)

A KIEGYEZÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI IPARI GAZDASÁGUNK TŐKÉS ÁTALAKULÁSÁRA. A MODERN INFRASTRUKTÚRA KIALAKULÁSA - A tőkés hitelrendszer kiépülése Heves megyében

ösztönözték. 1848-A9-ig 36-ra emelkedett a takarékpénztárak száma,26 s működött már a hitelintézetek másik fajtája, egy bank is.

Az előzmények alapján természetes, hogy az 1848 előtti pénzintézetek nem tudták kielégíteni a tőke iránti egyre növekvő igényt, sőt 1849 után is sokáig alig enyhül a pénztőkehiány. Bár a feudális termelési mód forradalmi felszámolása megteremtette a tőkeáramlás szabadabb feltételeit, sőt lehetőségei is növekedtek a vámok megszüntetése, a jogviszonyok, pénzügyi-gazdasági normák egységesítése, s a „magyar tartományok”-nak az egységes, nagy birodalmi piacba való betagolása révén.27 Az előnyöknél azonban számosabbak a gátló tényezők. A centralizált abszolutisztikus hatalom osztrák ipart védő politikája, a bűnös, „rebellis tartomány”-ok megbüntetése, az egyleti törvény érvényesítése révén az új hitelintézetek alapításának akadályozása, a kamat mértékeinek megszabása, s nem utolsósorban a bizonytalan politikai helyzet, mely visszatartotta a Lajtán túli tőkéseket éppúgy, mint a nyugat-európaiakat tőkéjük magyarországi elhelyezésétől.

Mindezek okozták, hogy az 1850-es években jóformán nem alapítanak pénzintézetet. A meglévő néhány takarékpénztár és bank alig hitelez, számuk csupán 1860-ra haladja túl az 1848 előtti értéket. Csak a növekvő mezőgazdasági konjunktúra, a kiegyezéshez közeledve a belpolitikai helyzet észrevehető konszolidálódása eredményezi az 1860-as évek második felében a hitelintézetek számának gyors növekedését, a külföldi tőke megjelenését, a betétállományok megtöbbszöröződését. E folyamat a kiegyezést követően felgyorsulva az 1870-es évek elejének krízise után elvezet a modern, széles körű tőkés hitelrendszer kialakulásához.

A tőkés hitelrendszer kiépülése Heves megyében

Ami országos viszonylatban kedvezőtlenül befolyásolta a hitelélet kibontakozását 1848 előtt és a tőkés korszakra való áttérést követően, természetesen Heves megyére is érvényes, sőt hatványozottan érvényes. Ugyanis a megye kifejezetten agrár jellegű, illetve éppen a késői feudalizmus és a tőkés termelésre való áttérés időszakában válik igazán azzá. A kézműipar és a kereskedelem különösen a megye székhelyén és környékén a XVIII. század végén és a XIX. század elején esik vissza, s a tőkés ipari vállalkozások csak nagyon lassan terjednek el. Ez a helyzet magyarázhatja a hitelélet lassú kibontakozását is a megyében, hiszen az ipar lesz mindenütt a tőke első számú igénylője. Ugyanakkor az is biztos, hogy a kereskedelem visszaesése a tőke felhalmozódását s ezáltal a hitelintézetek létrehozását is lassította.

14