Kriston Pál: Heves Megye iparosítása a dualizmus korában - Studia Agriensia 13. (Eger, 1992)

AZ ORSZÁG ÉS HEVES MEGYE GAZDASÁGI HELYZETE A POLGÁRI FORRADALMAT KÖVETŐ KÉT ÉVTIZEDBEN - A korai tőkés vállalkozások helyzete Heves és Külső-Szolnok megyében 1867-ig

1. kép. Az apátfalvi kőedénygyár látképe az apátsági templommal. XIX. század

emésztette a berendezés megvásárlása és a termelés megindítása. Többnyire tanult keramikusok dolgoztak a gyárban, s a környéken megfelelő agyag is rendelkezésre állt, ennek ellenére sem voltak képesek a termelést hasznossá tenni, mert a gyors fellendülést gyors hanyatlás követte. 1846- ban az egri papnevelde saját kezelésébe kényszerült venni a gyárat, majd A ue József bécsi polgárnak adta bérbe 1847-ben, két évre. Ő azonban nem fejlesztette tovább, s így 1850-ben belebukott.

Ezután Földvári Lajos és Sándor bérletébe került az üzem, akik jelentős beruházásokat eszközöltek a gyárban. 1854-ben azt írták, hogy „jelenleg 14 korongon dolgozunk, hat festővel, egy fénymázolóval, hat égetővel, összesen negyven s egynéhányon, igen jó fizetés mellett. A gyármunkások többnyire külföldiek, de 6-7 magyar is van köztük. Most kb. 70 s néhány ezer váltóforint az évenkénti bruttókészítménye a kőedénygyárnak, mely szép és jó minőségű, s árértéke megvan”.22 A pesti porcelánkereskedőkön kívül szállítottak Egerbe, Gyöngyösre, Miskolcra, Debrecenbe, Kolozsvárra is nagyobb tételekben. Földváry Sándor bérlete 1866-ban megszűnt. Az 1870-es években a kőedénygyár új tulajdonosok kezébe került.

Az önkényuralom évei alatt is gyarapodó terménykereskedő réteg malomalapítási törekvéseinek jegyében született meg Heves megye első,

10