Kriston Pál: Heves Megye iparosítása a dualizmus korában - Studia Agriensia 13. (Eger, 1992)
AZ ORSZÁG ÉS HEVES MEGYE GAZDASÁGI HELYZETE A POLGÁRI FORRADALMAT KÖVETŐ KÉT ÉVTIZEDBEN - A korai tőkés vállalkozások helyzete Heves és Külső-Szolnok megyében 1867-ig
A korai tőkés vállalkozások helyzete Heves és Külső-Szolnok megyében 1867-ig Az 1848-as polgári forradalom idején már meglévő vagy azután keletkező gyér számú kezdeti tőkés ipari vállalkozás közül hosszabb-rövidebb ideig tartó sikeres működésével a parádi üveggyár, a bélapátfalvi kőedénygyár és az egri gőzmalom emelkedik ki. A parádi üveggyár története a XVIII. század elejéig nyúlik vissza. A környéken található kvarchomokra alapítva, II. Rákóczi Ferenc iparfejlesztő tevékenységének eredményeként, 1708-ban Parádóhután megkezdte termelését az ország egyik legrégibb üveggyártó műhelye.17 A Rá- kóczi-szabadságharc bukása és 1846 közötti történetéről biztosan annyit tudunk, hogy a debrői uradalom - benne a parádi üveghuta - új tulajdonos kezébe került, de termelését folytatta. Üzletmenetére, munkáslétszámára vonatkozó adataink hiányosak. 1846-ban az Országos Iparműkiállításon termékeivel bemutatkozó öt üveggyár sorában ott találjuk a parádi üveghutát is. A kiállításról megjelent tárjegyzék szerint a huta: „színes, zománcozott, kőüvegből készült díszedényeket, poharakat, fehér üvegből egy akós görebet (retortát) mutatott be a közönségnek”.18 A huta ekkor zárkózott fel a legjelentősebb üveggyárak sorába, s ezt a rangját a későbbi évek folyamán végig megtartotta. 1856-ban még 1 kemencével és 9 tégellyel üzemelt. Az első részletesebbnek mondható hírlapi közlemény 1868-ban jelent meg a gyárról. A cikk szerint a parádi üzem „gyártmányai közül első helyen a csevicés üvegeket kell kiemelni, de más, mindennemű üvegáruk is készülnek a gyárban. Az üzemnek két olvasztó kemencéje van, hét illetve nyolc tégellyel”.''’ Az abszolutizmus korszakát lezáró kiegyezés kedvezően hat a gyár életére is. Az 1860-as évek végén, 1870-es évek elején termelése fokozatosan növekszik. A megye másik korai tőkés jellegű ipari üzeme, az apátfalvi kemény- cserép- vagy kőedénygyár. Még az 1848-as polgári forradalom előtti években, valószínűleg 1843-ban alapította Hüttner József az egri papneveldétől kibérelt kolostori épületben.20 Az alapító segítője vagy társa Heysz Antal volt, akivel minden bizonnyal valahol a morvaországi gyárakban ismerkedtek össze, vagy vándorlásaik során a Felvidéken kötöttek barátságot. Heysz mellett további két kőedénygyáros legény, Neigl vagy Neid Antal és az egyetlen apátfalvi származású Dániel József kezdték el a gyárban a termelést, a födeles leveses csészék, kék és zöld szegélyű, kék virágokkal díszített tányérok és díszített virágcserepek üzemszerű előállítását. Egy kemencével és 3 vagy 4 korpngon. Termékeik mennyisége elenyésző volt a többi kőedénygyáréhoz mérten, minőségük viszont kezdettől figyelemre méltó. Ezt bizonyítja, hogy az 1846. évi Országos Iparmű Kiállításon az alig három éve üzemelő apátfalvi kőedénygyár termékei elismerést arattak, bár díjazásban nem részesültek.21 A gyáralapító kevés tőkéjét fel9
