Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)
Kovács Mihály festő sajátkezű életrajza
„Casa di Passignano” nevű néhány halász házból álló helységbe értünk hol meg is háltunk. Junius hóban a tikkasztó melegséget nagyon éreztük, és a Trasiméni tó igen ajánlkozott fürdésre, de csak Markóval mi ketten használtuk az alkalmat, aztán vacsorához ültünk. A fogadós az ott szokásos könyvet beadá az utazóknak, hogy mindenik írja belé a nevét. Az ifjú Bellini kereskedő, elolvasván a mit utitársaink beírtak, föltűnt neki hogy a Do- minicanus neve után ezen latin szavakat irta „Cognosco oves meas”15 s kérdezett engemet: Signore! Che vuol dir „Konyoszkó óvesz measz”? Questo vuol dire „Conosco le mie pécora” - accidente! mondá: nagyon furcsán tisztel meg. Credete Signore quel Prête é pázzó!16 Aztán lefeküdtünk. - Markó, Bellini és én egy szöglet szobában kaptunk helyet, hova egy tágasabb termen keresztül és a mienk mellett levő kissebb szobán volt a bejárat; Két nagy széles ágy foglalta el 1/3 részét a szobának, melyen 8 egyén bízvást kényelmesen alhatott volna. - Én Markóval egy ágyon feküdtem. Szép hóldvilágos éjj volt - a mellettünk lévő kis szobában Finelli szobrász aludt - az Irlandi Püspök és a Dominicanus a nagy termen túl eső szobákban helyezkedtek el. Éjfél után 2 óra tályban távoli sírást hallottunk, én kérdezém Markót ha ő is hallja e? Igen, mondá, tán valaki halt meg e házban? De nem sokára a mellék szobában ezen szavak hallatszottak: „Signore! mi perdoni, io non sonono franc Maçon io sono innocente, usate clemenza con me! vi prego siete indulgente, perche io sono innocente!”17 Erre egy mély hang azt feleli „Pero Signore! ehe vergogna, senza pudore, andate a’ vestirvi, perche é indecente venir qui cosi.”18 - Alig hangzott ez el úgy rémlett nekünk mintha valami ugrásnak vettük volna neszét, és két ember egymást kergette volna. - Csakugyan az öreg Finelli a mi ajtónk kilincsét tartva be kiált: Aprite Sig-ri lasciate mi entrare, il prete é impazzito! de akkor már a florenczi Bellini (a ki borzasztóan félt) a toló zárt a zár elé tolta, visszakiáltva: Si egli é impazzito qui non c’ entra nissuno!19 Azután minden csendes leve és mi össze szedelőzködtünk s öltöztünk. - Midőn a szobából ki akartam menni észrevettem hogy a botom és esernyőm melyek össze voltak kötve nem voltak találhatók pedig egy székhez támasztottam lefekvéskor, de Bellini se volt látható, ő hirtelen ki ozsont. A szobalány beszélte hogy 34
