Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Kovács Mihály festő sajátkezű életrajza

midőn a Dublini Püspök és a Dominicanus a nagy terembe értek, melynek ajtaja közvetlen a lépcsőre nyílt a vetturino pénzt követelt a szerzetestől amiért ez neki dühödött, a szobaleány pedig éppen azon pillanatban jött s lépett a terembe lucernával (bronce mécsessel melynek három mécsbele van és feljebb vagy lejjebb lehet csúsztatni). A vetturino meg- reterál s elkiáltja magát Quel prete é pázzó,20 a szobalány megijjed, elveti a mécsest és szalad le a sötét lépcsőn s hagyja a két Papot a sötét teremben. Mikor mi Markóval le mentünk, már a pitvar tele volt népséggel. Földszint a konyha közepén állott a Dominicanus kezével hadarászva s nagy prédicacziót tartván a halász népségnek, nagyobb részt nőknek, kik nagy pongyolában szaladtak a fogadóba, többeknek lámpa volt kezökben. - A szerzetes azomban mind a két öklét össze szorítva a publicumot mindég közelebb szorította a híveket a falhoz; a ki tovább nem hátrálhatott, az kiszaladt az ajtón. - Éppen ilyen szaladásban pillan- tám meg én is Bellinit a ki az én botom és esernyőmmel a hóna alatt ki akart menekülni a pitvar ajtón, és ott termettem, megragadtam a botot és ernyőt, B. azt hivé hogy már a Dominicanus fogja kitől rémitően félt, megijedt, kiabált, kezeim között hagyva a csomagot ki szaladt, s egy keskeny utcza végin volt egy fügefa, arra fölmászott és elbújt a lombok közt.

A botot kezembe vettem és a prédicaczió utóját hallottam midőn kiabálva mondá „Vos omnes ibitis in infernum!”21 öklével boxirozva a menekülő híveket, s már csak én voltam magam akivel az öklét nem próbálta. - Én is beleszóllék „Etiam ego Reverendissime Domine! - etiam tu surculus diaboli, és rohan rám mind a két öklével. De én is fölemeltem a botot és rá rivallok „Videt hunc baculum Reverendissime! cum isto tangam tergora vestra”22 Erre hirtelen megállóit, és nyíl sebességgel szaladt az űzőbe vett nép után mely már a fogadó elébe menekült és ott csoportosult az utazó kocsi körül.

Markó még jókor fölugrott a coupeeba és az előbőrt becsatolva onnan nézte a hajszát magasból. - Az volt aztán a czifra hajsza! némely asszony eldobta a mécsest magától, másiknak a kendője esett le fejéről vagy nyakáról. - A kocsis be akart fogni, a Püspök a kocsiba akart ülni, de a Dominicanus a kit elért, cazzottót (: ököldöfést) adott neki,

35