Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)
Kovács Mihály festő sajátkezű életrajza
kincsek láttára pedig éppen magamon kívül voltam, és örültem hogy Olaszhonban vagyok. Azomban hírét vettem hogy Pettenkofen festész collegám Pádovában tartózkodik és az ott fekvő osztrák lovasság egyik ezredében hadapród. Azonnal elhatároztam hogy a Junius 13án-i Szent Antal napi búcsú alkalmával meglátogatom, a mi meg is történt; mindjárt magához szállásolt, nappal a bucsujárást és templomokat nézgél- tem, este pedig a Színházban élveztem az Operát Pettenkoffen társaságában.- Pádovában tűntek fel előttem legelőször a Sz. János bogarak oly borzasztó mennyiségben és úgy világítottak a sötétben mintha a mythos lélekvándorlását (: metempsichosis :) látta volna az ember. Velenczébe visszamenet orvost kerestem föl, és találtam is Taussig nevű igen derék ügyes és humánus egyén személyében, ki lágymeleg fürdőt használtatott velem eleinte. Meglehetősen kezdtem magamat érezni a gyógykezelés alatt egész Julius hó 16 ig, midőn a hires 1842-ik Európában mindenütt látható napfogyatkozás a többi ifjú festészek társaságában engemet is a lidó szigetre csalt Velencze közelében, hol a gyönyörű és nagyszerű természeti tünemény bevégeztével többen a tengerben megfürödtünk. Egy kis szelecske átjárt és én másnapra igen nagy forróságot éreztem mellyemben, mely még balkaromat könyökig annyira érzékennyé tette, hogy elzsibbadt bele. Orvosomnak panaszolván a dolgot, azt kérdezé tőllem „vágtak é már valaha rajtam eret?” - Nem! tehát majd küldök én egy borbélyt, - irt egy receptet hol és mennyi vért szabad kiereszteni. Az operatiónál Deutsch Móricz barátom volt jelen. - Ez után nehezebben vettem fel magamat, bár a forróság megszűnt de mellemben hol itt hol ott szúrást éreztem. Lakásom az Akadémia szomszédságában volt Giuseppe Stella (detto il batello) nevű barca- rólónál6 a ki ugyancsak vérköhögős volt, de azért nagyon szerette a bort és gyakran volt mámoros. - Ilyenkor ha kérdezték tőlle;? Sor Giuseppe come stá? - Crépo di salute Signore!7 volt a válasz. - Én a mezzaninóban laktam, és egy ajtó zárt el Jule Le Comte nevű franczia újságíró szobájától. Egy napon az ablakban könyökölve néztem a Canal Grandéban sürgő forgó bárkákat, nagyon sápadt lehettem, hogy hal ványságom egy 27
