Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Kovács Mihály festő sajátkezű életrajza

angol Úrnő figyelmét magára vonta, ki az ő bárkáján éppen a mi házunkba jött egy frankfurti Friedrich Neus nevű tájfestészt meglátogatni. Kérdezte Neust-t „Ki az a halvány fiatal ember a kit itten a mezzanino ablakában láttam ülni? - Az egy fiatal magyar festész. - Mi baja lehet?- Mellbeteg, most vágtak eret rajta, meg fog halni. - Ah dehogy, ennek a fiatal művésznek most nagy szüksége volna jó levesre, és tápláló étkekre, hozza el kérem mihozzánk, legalább nem fog rossz kosztja lenni mint az olaszoknak szokott. - A midőn ezt nekem Neus elmondta, én azt felelém - Barátom! itt bizonyosan tévedés van a dologban, én azon derék Úrnőt én még csak látásból sem ismerem, hogy érdeklődnék végettem, valószínűleg Jule Le Comte Urat, a franczia journalistát ki mellettem lakik láthatta a Lady (: a ki ugyancsak halvány volt :). - De harmadnapra Neus azzal köszöntött be hozzám, hogy nállam nélkül oda ne menjen - és ily módon vezetett és mutatott be engem a Brandis Warlich családnak - férj és feleség igen szívesen fogadtak, és kikérték hogy: mindennap oda menjek ő hozzájok hogy együtt ebédelhessünk.

Sokszor ki ladikáztunk a Lidóra és a mellék szigetekre rajzolni, mert a csinos angol Lady igen szellemesen aquarellizált. Én is háladatos- ságból több rajzaimmal kedveskedtem neki.

Velenczében megismerkedtem Liparini jeles történelmi festész Akadémiai Tanárral, a ki egészen más viszonyban állott tanítványaihoz mint a bécsi zopfok,8 úgy bánt velők mint atya a gyermekeivel, jó szó jó tanáccsal, szívesen mutatott nekik a mit ő tudott, úgy megszerettem ezen derék művészt, hogy szívesen maradtam volna érette Velenczében.- De a többi tanárok is collegialis viszonyban voltak növendékeikkel, a mi nekem egész uj világ volt. A másik tanár Grigoletti is igen derék képiró volt; ettől volt kiállítva „A két Foscari” nagyban merész ecseteléssel. - Nagyon sajnáltam hogy Francesco Hayez Velenczéből Milánóba költözött, kinek - „I due Foscari” czimü képét és „Vittore Pisáni” a mint a tömlöczből a nép által kiszabadittatik, már Bécsben csodáltam. Liparini akkoriban a „Bozzaris Márkus halálát” festette, „epizód a görög szabadság harczból” sok élet, jó csoport ozat, merész ecsetelés és rokonszenves színezése igen kellemesen kötötte le a nézőt.

A Velenczei képző művészeti Akadémia Igazgatója akkoriban Be28