Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Személyi adattár

zák Budapest arculatát, Gottfried Semper mellett a neoreneszánsz legavatottabb művelője, aki az emlékek összességéből vett elemeket kiváló arányú tömegérzékkel olvasztotta egységgé.

Zichy Mihály (1827-1906): tanulmányait Pesten Marastoni Jakabnál kezdte, majd Bécsben Waidmüllernél folytatta. Romantikus, sokszor drámai hangvételű műveivel már korán sikereket ért el. 1847 végétől Szentpéterváron élt, ahol 1859-74-ben a cári udvar festője volt. 1874-79 között Párizsba tette át székhelyét (itt a Magyar Egyletben is szerepet vállalt, de kivívta Th. Gautier, G. Doré és mások elismerését is). Egy hosszabb körutazás után visszaköltözött Szentpétervárra. Különösen grafikai munkássága kiemelkedő, a magyar illusztráció úttörő mesterének tartják. Kiváló rajzkészsége jellemzi zsánereit, egyedi szemléletű kompozícióit. Nincs nyoma, hogy Kováccsal közelebbi barátságban lettek volna, Zichy 1846-os Mentőcsónaka, és Kovács késői, Tárká- nyi emlékére készült Utolsó hajótörése közötti rokonság a nagynevű közös elődökre megy vissza.

Zona, Antonio (1814-1892): főleg Velencében működő festő, akit a kortársak által nagyrabecsült Grigoletti, Lipparini, Schiavoni hármasságban az utóbbi örökösének tekintettek. Főleg történelmi, irodalmi ihletésű képeket festett (Vittore Pisani, Tiziano és Paolo találkozása stb.) kissé teátrális előadásban.

Zurbaran, Francisco de (1598-1664): a XVII. sz.-i sevillai festők között az egyik legjelentősebb, erős fény-árnyék kontrasztokra épített művei plasztikus alakjai miatt a „spanyol Caravaggio-nak” nevezik, bár stílusára inkább az id. Herrera és Ribera hatottak. Műveit egyszerűség, természetes nemesség, aszkétikus felfogás jellemzik, ábrázolásmódja kiegyensúlyozott, a nyugodt nagy formák kedvelője. Szent szerzetesek legendáinak legavatottabb elbeszélője. (Nolascai Szt. Péter élete a marcedáriusok, Szt. Bona- ventura sorozata a ferencesek, karthausi szentek ábrázolása a Jerez de la Frontera-i kolostor megrendelésére stb.) Egyik fő műve az Aquinói Szent Tamás apoteózisa - a sevillai Colegio Mayor de Santo Tómé részére (Sevilla Muzeum) -, Kovács is ezt emeli ki. Jelentősek csendéletei, arcképei és különböző szentek méltóságteljes, egészalakos ábrázolásai. (Pl. Szt. Casilda, Prado; Szt. Apollónia, Louvrei Szt. Ferenc, London; stb.) Sevillában a város festője volt, IV. Fülöp Madridba hívta, udvari festőnek nevezte ki; Herkules munkáit ábrázoló sorozatáért (10 darab készült el; Pradó).

Züllich (Czélkuti) Rudolf (1813-1890): rövid bécsi akadémiai tanulás után került Rómába, ahonnan 1855-ben tért haza, majd ismét külföldre került. 1882-től Szicíliában telepedett le, végül Kairóba ment, ott is halt meg. Kései klasszicizáló stílusban készített mitológiai tárgyú, ill. történelmi személyiségekről szobrokat, kámeavéséssel is foglalkozott. Több példányban készültek kisméretű, Vörösmartyt, Széchenyit ábrázoló mellszobrai, melyekből a DIV is őriz egy-egy darabot. A szabadságharc után egyike volt az első magyar, megrendelésre dolgozó, köztéri szobrászoknak, de úgy az 1858-as Katona József, mint a romantikus felfogású balatonfüredi Kisfaludy Sándor szobrot utóbb lebontották.

180