Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Személyi adattár

is a következő generáció nevelője. Stílusa hatásos és változó, pl. biztos rajz, üde színezés jelentkezik római freskóin, míg másutt szívesen alkalmazott erős megvilágítási kontrasztokat. Virtuóz technika, elbeszélő jelleg, de olykor némi teatralitás, vagy szentimenta- lizmus jellemzi kortársaitól is nagyra tartott művészetét. Kovács ítéletét dicséri, hogy az említett Betlehemi gyermekgyilkosság c. művén épp az aranyos tónusú, meleg színezést emeli ki, noha a gyakorlatban ő maga inkább a Reninél is megtalálható szürke aláfestésű technikával kísérletezett.

Rethel, Alfréd (1816-1859): német festő és grafikus. Magányos, különc gyermekkor után (egy lovasbaleset miatt sokáig nagyothalló volt, iskoláit is korán abbahagyta) - 16 éves korában csodagyermekként tűnt fel egy Szt. Bonifácot ábrázoló olajfestménnyel. A düsseldorfi akadémián első tanára a nagytekintélyű direktor, Schadow volt. 1836-tól Frankfurt, am Main-ba került, Ph. Veit keze alá, de ugyanott nagy hatással volt rá J. D. Passavant, a jeles német művészettörténész. Ezek a nazarénus indíttatású, új - német, hazafias mesterek valamint Raffaello és Dürer bűvköre alapozták meg stílusát, melyet külföldi tanulmányútjai, főként római tartózkodása csak elmélyített. Világos, tiszta rajzosság, kiváló kompozíciós készség, drámai érzék, romantikus felfogás, olykor monumentális hatás jellemzik bonyolult gondolati tartalmú, gyakran ciklusokban komponált műveit. Történelmi és vallásos tárgyú képek sorát festette, számos rajzot, illusztrációt, kartont készített. A Kovács által említetteken kívül kiemelkedő frankfurti császárportré sorozata, grafikái közül az „Auch ein Totentanz aus dem Jahre 1848” c. 6 lapos fametszetsorozat, mely a német grafika haláltánc tematikáját aktualizálta. 1852- ben megőrült, fő művét, az Í840-ben kezdett nyolc freskóból álló aacheni Nagy Károly ciklust felerészben - kartonjai alapján - tanítványa Kahren fejezte be. Kovácsra Rethel művészete nem hatott, de számos ötletet merített tőle - így néhány apró rajzon őt is foglalkoztatta a Hannibál-téma, s talán az ő hatása a sorozatokhoz való vonzódása is.

Reviczky Ádám, gróf (1786-1862): magas udvari méltóságok mellett 1836 után diplomáciai feladatokat is ellátott Firenzében, Pisában, Velencében. A bécsi képzőművészeti akadémiának 1836-tól tiszteletbeli tagja volt, több művészt (köztük Markót is) támogatott.

Riaho, Diego de (7-1534): építész, a spanyol reneszánsz dekoratív ágának (ún. platereszk stílus) kiváló képviselője. Sevillában a Városháza és a székesegyházban a Sacristia Mayor és a Sala Capitular építője.

Ribera, Jusepe de (Lo Spagnoletto) (1588 k.—1652): a XVII. századi spanyol festészetre, de második hazája, Nápoly festőire is igen nagy hatást gyakorló mester. Ribalta tanítványa volt, de Itáliában Tiziano, Veronese, Correggio, Caravaggio hatottak rá. Korai művein kedvelte az erős fény-árnyék ellentéteket, utóbb színei a ragyogó aranyos ezüstös tónusokig világosodtak. Kiváló komponálókészség és nagyszerű rajztudás jellemzik, tematikájában is sokoldalú művészetét. Szentek életének, mártíromságának jeleneteit (pl. Szent András vértanúsága Budapest SZMM, Szent Bertalan vértanúsága, Madrid, Prado) mély érzés, nyers valóságábrázolás, bonyolult, lendületes komponálás

171