Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Személyi adattár

jellemzi. Művei külön csoportját alkotják a jellemábrázolás és festői tudás remekei: öreg férfiképmásai, melyek között az ókor tudósai éppúgy megtalálhatók, mint az apos­tolok. Rézkarcokat is készített. Ricard, Louis-Gustave (1823-1873): francia festő, Cogniet tanítvány. A régi meste­rek tanulmányozásával fejlesztette ki kiváló portréművészetét. Nagyszámú szép máso­lata maradt fenn. Richter, Gustav (1823-1884): Kovács önéletrajzában valószínűleg téved, s a Rómá­ban tartózkodó közkedvelt német művészek közül rá gondolt az említett Richter János helyett. Párizsban Leon Cognietnél tanult, előbb olasz (pl. Nápolyi halászfiú), majd keleti zsánerképei (pl. Piramisépítés) és portréi révén igen népszerű volt - noha már kortársai is sokszor kissé édeskésnek tartották stílusát. Rieder (Riedel) August, Wilhelm (1796-1880): a bécsi akadémián tanult. 1825-től ugyanott tanított. 1835-től Firenzében, Rómában dolgozott. 1857-től a császári képtár felügyelője volt. Zsánereket, portrékat festett, olykor magyarországi megrendelésre is. Rincon, Antonio del (1446-1500): németalföldi (Jan van Eyck) hatás alatt dolgozó spanyol festő. Robbia, Luca della (1399-1482): firenzei szobrász, a róla elnevezett majolikamű­hely megalapítója. Népszerűvé vált finom és dekoratív művészetét unokaöccse, Andrea della Robbia, és leszármazottai folytatták. Eleinte márvány reliefeket faragott, ill. bronz domborműveket mintázott (kapuk). 1441 után tért át a terrakotta művészetre, számos épületet, oltárt, tabernákulumot díszítenek mázatlan, majd kék-fehér, olykor színes ónmázas, lágyan mintázott, klasszikus szépségű, többalakos reliefjei. Roldan, Pedro (1624-1700): spanyol szobrász, az andalúziai iskola egyik utolsó képviselője. Montanéz követője, de annak stílusát a naturalizmus irányába fejlesztette, részben a valóságos térbeliség (lapos domborművű háttér előtt körszobrok), részben a festés által. Szobrait olykor Juan de Valdés Leal festette. Fő művei sevillai templomok­ban találhatók, pl. a székesegyház, ill. a la Caridad templom retablóin. Rubens, Pieter Pauwel (1577-1640): flamand festő. A barokk festészet egyik legna­gyobb alakja, igazi „festőfejedelem”, aki sokoldalúságával (művészi tevékenységén kí­vül diplomáciai feladatokat látott el, műkincsek elismert szakértője volt) humanista érdeklődésével, zseniális könnyedsége mögött meghúzódó szorgalmával, munkabírásá­val és tudásvágyával évszázadok művészeinek példaképe lett, Kovács által is a legtöbbet dicsért mester. Szinte minden festői műfajban nagyot alkotott, dinamikus, reprezentatív művészetében gazdag képzelőerő, ragyogó szín- és formakészség, drámaisággal párosul. Az igen gazdag oeuvre-ből jellemző a válogatás is - Kovács kiváló Rubens-szakértővé vált, megbízható ítélete az általa külön kiemelt művek felsorakoztatásában is megnyil­vánul. Ruelas (Roelas), Juan de las (1558/60-1625): a sevillai iskola megalapítója, megha­tározó mestere. Művészetében Jacopo Bassano és Tintoretto hatása lelhető fel, valószí­nűleg járt Velencében. Művein igen nagy szerepe van a fénynek, gyakran alkalmaz fényteli középteret, mely körülveszi dinamikus, melegszínezésű, erősen modellált, ka­172

Next

/
Thumbnails
Contents