Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)
Személyi adattár
német művészetet akartak megalapozni. Közös munkáik közé tartozott a Casa Barthol- dy, és a Palazzo Massimi casinójának falfestményei (1819-től). A csoport később szétszóródott, de Kovács (ha nem is említi közösségüket) még többet ismert közülük. így P. Comeliust, J. Schnorr von Carolsfeldet, G. Flatzot, s nem utolsósorban közéjük tartozott bécsi mestere, Joseph Führich is. A nazarénusok nagy hatást gyakoroltak a század vallásos festészetére, Kovács is sokszor alkalmazta oltárképein tiszta, világos, lokális színezésüket, kissé száraz rajzosságukat - kiegészítve a megkívánt történeti hűséget igazoló rekvizítumokkal. Pacheco, Francisco (1564-1644): a festésen kívül mint költőt, biográfust, archeológust is számon tartják. Sevillai műterme - a kortársak szerint - nemcsak festőiskola, de valóságos akadémia, a legműveltebb sevillaiak találkozóhelye volt. Tanítványai közé tartozott Velazquez, aki később leányát, Juanát vette feleségül. Legjelentősebb, életrajzi adatokat, esztétikai, ikonográfiái fejtegetéseket, technikai leírásokat tartalmazó művét (Arte de la Pintura..., Sevilla, 1649) Kovács is ismerhette, azt Madridban tartózkodása alatt 1866-ban adták újra ki. Tőle származtatják a spanyol szobrászat naturális színezésének elterjesztését. Festett freskókat, s főleg oltárképeket (sevillai templomokban és a múzeumban) - kissé rajzos, száraz felfogásban. Legjelentősebbek arcképei, de más művein is sokszor örökített meg kortársakat (pl. Cervantes állítólagos arcképe St. Pedro Nolasco útrakelése c. művén). Híres emberekről készült mintegy 170 portrét és rövid életrajzot tartalmazó rajzgyűjteménye jelentős kordokumentum. Palma Vecchio, Jacopo (tkp. Jacopo de Negretti) (1480-1528): velencei festő, Giovanni Bellini, Giorgione, Tiziano hatott rá-anélkül, hogy azok mélységéig hatolt volna. Művein az alakok öntudatos méltósággal társult „passzív szépségét” dicsérik. Szemlélődő, szelíd hangulatú képeitől távol áll a drámai történés. Különösen portrészerű, jellegzetesen kitekintő félalakjai, s a Madonnát szentek társaságában ábrázoló művei ismertek. Pauditz (tkp. Paudiss), Christoph (1618-1666/67): német festő, Rembrandt tanítványa volt, Drezdában, Bécsben, Freisingenben élt, Magyarországon is járt. Bibliai jeleneteket, oltárképeket, arcképeket, csendéleteket festett szürke, zöldes tónusú, finom fényárnyék átmenetekkel. Pedro Fernandez de Guadelupe (XVI. sz. első fele): Sevillában működő spanyol festő, főleg vallásos tárgyú ábrázolásai ismertek. Perez, Pedro (XIV. sz eleje): A toledoi katedrális első ismert építésze, a francia katedrálisok építészeinek hatása alatt dolgozott. Pettenkofen, August von (Pettenkoffer, Bettenkofer, Bettinghofen neveken is) (1822-1889): a bécsi akadémián Eybltől és Kupelwiesertől tanult. Osztrák katonatisztként került a szabadságharc alatt Magyarországra, majd 1851-ben Párizsban járt. 1853- tól a magyar Alföldet fedezte fel magának, évenkénti szolnoki munkálkodásával az ottani művésztelep alapjait vetette meg. Eleinte illusztrációkat, litográfiákat készített. Jelentős történeti litográfiái közül nemcsak tárgyával, de festői hatásával is kiemelkedik a Buda visszafoglalását ábrázoló lap. Festői munkásságát (alföldi jelenetek, parasztzsá168