Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)
Személyi adattár
emeltetését, mely viszonylag kisméretű (67x100 cm) volt, Kubinyi patronálásával a Képcsarnok Egylet a múzeum számára nagy méretben meg akarta festetni, de a megrendelés utóbb pénzhiány miatt elmaradt. Kupelwieser, Leopold (1796-1862): osztrák festő, a bécsi akadémián tanult, majd Kovács tanulóideje alatt 1836-ig históriai kompozíciót tanító korrektor, 1836—50-ig a történeti festészet professzora volt. Oktatási módszereit szigorúnak, merev szabályokhoz kötődőnek tartották, több növendéke utóbb a modernebb felfogásúnak bizonyuló Waldmüller szabadiskolájába iratkozott át. A bécsi Führich-féle nazarénizmushoz kötődő egyházi festészete népszerű és keresett volt, több bécsi templomot díszítenek falés oltárképei. Magyarországról is kapott megrendeléseket (Pécs, Kalocsa, Budapest Józsefvárosi templom stb.). Lafuente y Zamalloa, Modesto (1806-1866): spanyol történész, újságíró, költő. Teológiát, jogot tanult, utóbb Santiago de Compostella egyetemén a filozófia, majd a teológia professzora lett, számos közéleti funkciót töltött be, különböző akadémiák tagja volt. Tudományos munkássága mellett élclapot szerkesztett, korabeli aktualitásokról szatirikus verseket, cikkeket írt, utazási beszámolókat jelentetett meg. Fő műve: General de Espana (Spanyolország egyetemes története, 1850-1867). A Mariana által elkezdett és Lafuentétől átdolgozott és folytatott mű objektivitásáról, kritikus szelleméről, s nem utolsó sorban olvasmányosságáról ismert. Kovács maga utal a műre, saját utazási jegyzeteinek történelmi vonatkozásait Lafuente munkája nyomán egészítette ki, tette pontosabbá. Landau, Leonard (Kovácsnál: Landauer): (1790-1868): 1814/17 között a bécsi akadémián tanult, és Hubert Maurer magániskoláját is látogatta. Portréfestéssel, tájfestéssel foglalkozott, oltárképei a pesti józsefvárosi (1825) és a békéscsabai templomban találhatók. 1821-50 között a pesti rajziskolát vezette, 1828-tól magániskolát is tartott fenn. 1840-ben a Pesti Műegylet zsűritagjává választották. 1843-ban „Fény- és árnytan” címmel mintalap-gyűjteményt adott ki 12 lapon 250 ábrával. Kováccsal haláláig jó viszonyban volt, az Árpád emeltetése sikeréről - Tárkányinak beszámolva - Kovács leírta öreg mestere meghatott gratulációját. Landseer, Edwin Henry, sir (1802-1873): angol művészcsalád legjelentősebb tagja, hazájában rendkívül népszerűek voltak nagyszámú állatképei. Sokszor festett karikatúraszerű, emberi tulajdonságokkal felruházott állatzsánereket. Szobrászkodott is, a londoni Nelson emlékmű óriási bronz oroszlánjait tervezte. Memoárja 1873-ban Londonban jelent meg. Liezen-Mayer Sándor (1839-1898): a bécsi akadémián 1854-56 között Kari von Blaas, Münchenben Piloty tanítványa volt. Több ismert történeti képet festett érzelmes tárggyal, de nem érzelgős előadással. Erőssége kolorizmusa, mely vázlatain, kisebb képein feltűnő. Illusztrációkat is készített (Goethe: Faust, Schiller: Haramiák). Művé- szetpedagógusként Münchenben nemzedéknyi festőt nevelt. Ligeti Antal (1823-1890): Kovács egyik legbensőbb barátja. 1845-ben Rómában ismerkedtek meg, ahová Ligeti gyalogszerrel indult, hogy a kereskedőpályát a festőével 161
