Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)
Személyi adattár
Közlemények, a Hazai Okmánytár szerkesztésében, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat munkájában. A hazai műemlékvédelem első lépése volt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók egri 1868-i ülése, melyen Ipolyi vezetésével az újjáalakult régészeti szakosztály megfogalmazta a korszerű műemlékvédelem kívánalmait. Mint a régi magyar művészet úttörő kutatója, gyűjteményében pótolhatatlan műveket őrzött meg, ezeket az esztergomi Keresztény Múzeumra hagyományozta. Műgyűjteményének más része ajándékaként 1872-ben az Országos Képtár tulajdona lett. Hálából Kováccsal festették meg reprezentatív képmását, ma: Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok (TKCS). E portré másik szép darabja Kovács Mihály hagyatékával jutott a lyceumi képtárba. Jerichau, Jens Adolf (1816-1883): dán szobrász, építészettel is foglalkozott, majd Thorwaldsen tanítványánál, a klasszicista H. E. Freundnál tanult. Római tanulmányai tovább erősítették Thorwaldsen hatását. 1849-ben tért vissza Koppenhágába, ahol az akadémia tanára lett. Mitológiai jeleneteket, aktokat, állatszobrokat, vadászjeleneteket készített. Művei legtöbb darabja Koppenhágában van. Jordaens, Jacob (1593-1678): a „legflamandabb” festő, egyéni, vérbő tehetség volt. Fiatalabb korában Caravaggio, később Rubens hatás érződik munkáin, melyekre jellemző a telezsúfolt szűk tér, az érzékletes anyagszerűség, a nyers, világos színek és a bőven alkalmazott, de nem túl kontrasztos fény-árnyék ellentétek. Festett vallásos, mitológiai, allegorikus jeleneteket, fennmaradt néhány kiváló portréja, s különösen jellemzőek nagyméretű zsánerképei (Babkirály lakomája, Szatír a parasztok közt stb.). Közvetlenség, vaskos testiség, kirobbanó temperamentum jellemzik. A Kovács által említett kastély (tkp. Huis ten Bosch) nagytermének falfestményei: A halál győzelme az irigység felett, és Nassaui Frigyes diadala (1652 k.). Jósika Miklós, báró (1794-1865): író, a magyar történelmi regény egyik nagy művésze. Politikusként 1848 őszétől a Honvédelmi Bizottmányban tevékenykedett, 1849-től a Kegyelmi szék bírája volt. A szabadságharc után Brüsszelbe emigrált. Tárkányi és köre Jósika nagy tisztelője volt, a közösen tervezgetett, de balszerencsés „jeleseink arcképcsarnokába” Széchenyi, Vörösmarty, Czuczor, Toldi és mások mellé 1854-ben Kovács az ő arcképét is meg akarta festeni, de nem sikerült találkozniuk. Juan Bautista de Toledo (7-1567) tkp. Bartolomeo de Bustamente, akit 1541-ben épített művéről a toledói Hospital de San Juan Bautista épületéről nevezett meg a korábbi irodalom. Építész, az úgynevezett dísztelen stílus („estilo desornamentado”) első kezdeményezője. II. Fülöp 1559-ben bízta meg az Escorial (1563-84) építésével. Tőle származik az elrendezési terv, az alaprajzi szerkezet. Halála után Juan de Herrera saját, meghatározott stílusában építette fel az együttest. Juan de Sevilla (másként: Juan de Romero y Escaslante) (1643-1695): granadai festő, Andrés Alonso Argüello és Pedro de Moya tanítványa volt, majd Murillo és Rubens művei hatása alatt dolgozott. Juanez, Juan de (Kovácsnál Iuanes, Juanes tkp. Vicente Juan Macip). (1505/07— 1579): németalföldi és leonardós hatásokat egyesítő spanyol festő. Művei Valencia 159
