Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)
Személyi adattár
Espinosa, Juan de (Kovácsnál: Juan de Espinas) 1624-1645/46 között működő spanyol festő, vallásos tárgyú műveken kívül csendéleteket is festett. Ferenczy (Calasanti) József (1780-?): egri kanonok, a kiterjedt Ferenczy-család tagja, theológiai munkák szerzője, a Tárkányi egri kör ének patronálója. Fezzi, Rimedio: Markó kedvelt tanítványa volt, 1842-ben együtt festették a Jézus megjelenik övéinek c. művet. Finelli, Carlo (1782-1853): római szobrász, Canova tanítványa volt. Főként történeti, mitológiai, reliefeket, szobrokat készített. Részt vett a római Palazzo Quirinale belső díszítésében is (Trajánus diadalmenete). 1843-ban a bécsi akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Római műtermében Züllich is megfordult. Flatz, Gebhard (1800-1881): a bregenzi származású festő - a nazarénusokhoz csatlakozva - élete végéig Rómában élt, egyházi tárgyú érzelmes műveket festett. 1868-ban a bécsi akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Florentis, Miguel: a XV-XVI. század fordulóján Sevillában működő itáliai szobrász, Spanyolországban a reneszánsz egyik első képviselője. 1509-ben Mendoza érsek emlékművén dolgozik. Földváry Károly (1809-1883): székely család fia, kilépett hadnagy, a szabadságharcban a 3. honvéd zászlóalj parancsnoka, majd őrnagy, alezredes, ezredes, a III. hadtestben hadosztályparancsnok. Vitézségével kitüntette magát, a szabadságharc bukása után halálra, végül 18 év várfogságra ítélték. 1850-ben kegyelmet kapott, de 1852-57 között ismét bebörtönzik. 1859-ben emigrált, 1862-67 között az olaszországi magyar légió parancsnoka lett, a kiegyezés után hazatért. A szabadságharc alatt egy ideig a híres „veressipkás” 9. honvéd zászlóalj parancsnoka volt, melyet 1848. júniusban Kassán toboroztak. Innen adódik a kassaiak érdeklődése személye iránt. Kovács kevés fennmaradt csataképéből a „Veressipkás”-t a bevezetőben említettük. Földváry Sándor (1809-1868): előbbi ikertestvére. Ö is fiatalon lépett katonai szolgálatba, 1845-ben kilépett a hadseregből. 1848-ban a 33. honvéd zászlóalj őrnagya lett, utóbb ezredes. Főként Perczel Mór alatt a délvidéki harcokban tüntette ki magát. A szabadságharc bukása után egy ideig emigrációban élt. A Bélapátfalván 1843-ban az egri papnevelde birtokán létesített keménycserépgyá- rat 1850-66 között a Földváry család bérelte és üzemeltette. A kőedénygyár e korai korszakában főleg polgári használati-kerámiát készítettek, jellegzetes egyszerű, kék, olykor zöld díszítéssel. Földváry Sándor bérlete alatt tértek át a színes, mázfeletti kézifestésű díszítőkerámia készítésére, ekkor alakult ki a bélapátfalvi gyár jellemző, magyaros, virágos díszítőstílusa és motívumkincse. Gerster Károly (1819-1867): építész, 1836-37 között Bécsben az építészeti szakosztály hallgatója volt, Kováccsal barátságuk még innen datálódik. Az 1850-es évektől Pesten működött, több bérházat, villát, templomot épített. Dolgozott Kassán, Fegyver- neken, Pécsett, Szegeden, Hajdúböszörményben is. Fiai közül Gerster Kálmán keresett építész, Gerster Károly festő, Gerster Lajos diplomata lett. 155
