Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Személyi adattár

regényhez és vershez is. Jártas volt a litográfiában, rézmetszetben, de főként fametsze­teket készített - a 60-as évektől a fotográfiát is igénybevéve, bár ebben sokan az elipa- rosodást látják. Foglalkozott festészettel és szobrászkodott is - kevesebb sikerrel. Dreber, Heinrich (tkp. Franz-Dreber, Kovácsnál Dréber Ferenc) (1822-1875): né­met festő, élete javarészét Rómában és környékén élte le. Borús hangulatú tájképeket, mitológiai jeleneteket festett. Művei Böcklinre is hatottak. Dschabir (Kovácsnál Guever): mór építész, 1184-96 között építette a sevillai me­csetet, melyből csak az udvar, és a város jelképévé vált minaret, a La Giralda maradt meg. Dyck, Anthonis van (1599-1641): flamand festő, H. van Baalen majd Rubens tanít­ványa volt, de hatással voltak rá a velencei Cinquecento nagy mesterei is. (Érdekes dokumentum itáliai vázlatkönyve, a számára különösen fontos művek ceruzavázlatai­val.) Többször dolgozott Angliában, ahol 1632-től I. Károly udvari festője volt. Sikeres, dédelgetett, de utóbb kiábrándult művész, akinek Rubens halála után nem sikerült annak örökét átvenni. Mitológiai, vallásos tárgyú művei elsősorban Rubens hatása alatt születtek. Kiemelkedőt a portré műfajában alkotott, nagyszámú kiváló képmásán a pszichológiai mélység, az empátiás készség, szinte túlfinomult művészi érzékenység nyilvánul meg. Mindez szerencsésen ötvöződik az elegancia, könnyedség, finom mozdu­lások, s nem utolsósorban a színgazdagság, a ruhák és a környezet pompás ábrázolásá­val. Nem csoda, hogy Kovács nagyon kedvelte Van Dyck művészetét, neve az önélet­írásban többször is előfordul. Ender, Johann Nepomuk (1793-1854) volt a két festő Ender fivér közül Kovács tanára. A bécsi akadémián tanult, majd 1829-50 között megszakítás nélkül ugyanott a történeti festés tanára volt. Történeti képeken kívül portrékat, vallásos tárgyú ké­peket, képmásokat is festett. Elkísérte Széchenyi Istvánt itáliai, görög és keleti út­jaira. Ö festette (Széchenyi programja alapján) a Magyar Tudományos Akadémia alle­góriáját. Eötvös József, báró (1813-1871); politikus, költő, a magyar regényirodalom klasszi­kusa. 1848-ban vallás és közoktatási miniszter volt, majd az év őszén Németországba ment, s az 50-es években tért haza. 1856-66 között másod- majd elnök, a Magyar Tudományos Akadémián, 1867 után kultuszminiszter. Kovács Dózsa kiátkozását ábrázoló festménye (DIV) tulajdonképpen a művész magánélete problémáira vonatkoztatható allegorikus értelemmel is bír - Dózsa ideál­képmása mellett felismerhető a művész portréja egy vörös ruhás, harci csákányra tá­maszkodó férfi, valamint Tárkányi képmása, Lőrinc pap alakjában. Eperjessy 7ózie/(1784-1859): egri kanonok. Keresztnevét Kovács véletlenül felcse­réli unokaöccsével: Eperjessy Jánossal (1814-80) aki ekkor felsőtárkányi plébános, utóbb alesperes, majd kápolnai plébános lett. Ennek ikertestvére Eperjessy Ferenc (1814-1890) a lyceumban történelmet tanított, 1852-ben polgári plébános, 1888-tól ka­nonok volt. Mindketten foglalkoztak irodalommal, s a Tárkányi-Kovács szűkebb baráti körhöz tartoztak. Képmásaik a DIV-ben találhatók. 154

Next

/
Thumbnails
Contents