Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)
Személyi adattár
csoportot képeznek megkapó, lágy finomságú Madonna-képei. Főleg pályája végén festette kifinomult érzékiségű mitológiai kompozícióit. Freskófestői működésének fő művei Pármában találhatók, közülük a Duomo Mária mennybevitele ábrázolása a barokk illuzionisztikus freskófestés formai problémáinak előrevetítése. Czecz (Czetz) János (1822-1904): a magyar szabadságharc tábornoka, kiváló katonai szakértő. Császári hadnagy a 62. gyalogezredben, 1844-ben e minőségben adta ki Pesten Magyar Hadnyelvtanát. 1846-tól a vezérkarnál szolgált, 1848-ban azonnal jelentkezett a nemzeti hadseregbe. Bem erdélyi seregének táborkari főnöke, ideiglenesen főparancsnoka volt. 1850 tavaszáig bujkált, majd kalandos úton sikerült külföldre menekülnie. 1850-ben Hamburgban németül adta ki munkáját az erdélyi hadjáratról. 1857- ben Spanyolországban élt, ahol feleségül vette a korábbi argentínai elnök, Rosas unokahúgát. Részt vett az olaszországi magyar légió szervezésében, majd Argentínában telepedett le, ahol katonai akadémiát alapított, hadtudománnyal foglalkozott. Soha nem tért haza, élete végéig 48-as magyar tábornoknak tekintette magát. Az argentin állam katonai hőseként tiszteli. Danhauser, Joseph (1805-1845): osztrák festő. Kovács nem említi, de tudomással bírhatott róla, hogy Danhausert Pyrker János László - a Rudolfias c. eposzához festett képei révén (egy közülük Egerben, magántulajdonban) - még velencei pátriárka korában pártfogásába vette. Utóbb egri érsekként is sokat foglalkoztatta, 1834 körül hosz- szabb időt töltött Egerben, ahol a székesegyház főoltárképét festette. 1838-42 között, így Kovács bécsi tanulmányai idején is, az akadémián a történeti kompozíciót oktató Führich mellett volt korrektor. Danhauser egyházi festői működésén kívül a bécsi életkép egyik megteremtőjeként és friss szemléletű kiváló művelőjeként jelentős és nagy hatású. Daróczi Bálint valószínűleg azonos avval a Daróczi Bálint szatmári mérnökkel, akinek irodájában Mezey József festő gyakornokoskodott 1840-50 körül. Deák Ferenc (1803-1876): jogász, államférfi. Országgyűlési követ, majd 1848-ban az első felelős magyar minisztérium igazságügyminisztere. Az 1867-es kiegyezés létrehozásában oroszlánrésze volt. A kiegyezést megelőző időszakban Kovács Spanyolországban tartózkodott, s mint egy levélbeli megjegyzéséből kitűnik - eleinte nem sok bizoda- lommal viseltetett Deák iránt. Utóbb nagy tisztelője lett, képmását is több ízben megfestette. Deutsch Móric (1815 k.—1870 k.): Bécsben 1834-40 között a Kupelwieser vezetése alatt álló rajzosztályban, majd a történeti festészet hallgatójaként Kovács tanulótársa volt. Velence után többször és hosszabb ideig tartózkodott Rómában, valószínűleg Markó körében is megfordult. Dolgozott Budán, a Bácskában, de végleg Bécsben telepedett le. Tájképeivel, zsánereivel, portréival gyakran vett részt a hazai műkiállításokon. Doré, Gustave (1832-1883): a XIX. század legnépszerűbb grafikusa. Brilliáns rajzkészség, csapongó fantázia, a bizarr ellentétek kedvelése jellemzik. Illusztrációkat készített Balzac, Dante, Cervantes, La Fontaine, Ariosto stb. műveihez, a Bibliához, sok 153
