Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Személyi adattár

ra, az Amerikába emigrált Beniczky Kornélra vonatkoznak. A magyar művészek közül Barabással volt jó kapcsolatban.

Benczúr Gyula (1844-1920): a XIX. századi magyar festészet kiemelkedő személyisége, munkásságát elismerték, ünnepelték. 1861-ben ment Münchenbe, Kovács látogatása idején Makarttal és Liezen-Mayerrel mindhárman Piloty növendékei voltak. Benczúr 1876-tól a Müncheni Akadémia tanára, majd 1883-as hazaköltözésétől a Budapesti Mesteriskola igazgatójaként folytatta a nagyhatású működését.

Benlliure y Gil, José (Kovácsnál Bennliuró József) (1855-1919): spanyol festő, Rómában spanyol akadémia igazgatója volt. Óriási méretű történelmi képeken kívül színes népéletképeket, vallásos tárgyú műveket, portrékat készített. A Kovács által említett mű (Mártírok látomása a Kolosszeumban) a valenciai múzeumba került.

Berruguete, Alonso (1486 k.—1561): Pedro Gonzales Berruguete festő fia, mint festő az olasz reneszánsz formákat honosította meg Spanyolországban. Szobrászként márvány és festett faszobrai jelentősek, síremlékei az érett olasz reneszánsz síremléktípusra emlékeztetnek.

Bezegh András (1788-1859): több helyen volt plébános, majd tanár az egri lyceum- ban, 1844-től kanonok. Irodalommal is foglalkozott, valamint Bartakovics érsek mellett lelkes patronálója volt az egri angolkisasszonyok intézetének. Tárkányi atyai barátja.

Blaas, Kari von (1815-1894): osztrák festő. 1837-től élt Rómában, az overbecki nazarénizmus hatása alatt dolgozott. Kovács ott tartózkodása idején már családos ember, 2 fia ugyancsak festő lett. Későbbi magyarországi működéséből különösen a fóti templom oltárképei és freskói, valamint a Széchenyi családnak a nagycenki templom főoltárára 1862-ben festett Szt. István képe emelendő ki. 1854-től a bécsi, 1856-tól a velencei akadémia tanára volt. Bécsben kiadott önéletrajza fontos kordokumentum.

Bocanegra, Pedro Atanasio (1638-1689): granadai festő. Alonso Cano követője, termékeny művész, több műve található granadai kolostorokban.

Böhm festő, volt honvédtüzér-százados személye biztosan nem azonosítható, valószínűleg a kiterjedt szepességi Bőhm művész-család rokonsági körébe tartozott.

Bresolino, Domenico: padovai származású művész, 1864-től a velencei akadémián lett a tájképfestészet tanára, maga is sok fiatal művészt nevelt.

Burgundiái Fülöp, azonos Felipe de Vigarni (Felipe Biguerny de Borgona) (7-1543) francia (Langres) származású építész és szobrásszal. Legjelentősebb építészeti műve a burgosi székesegyház kupolatornya. Szobrászati főművei Burgosban és Granadában vannak, a toledói dóm kórusszékein Alonso Berruguetevel dolgozott együtt.

Caliari, Carletto (Carlo): Lásd: Paolo Veronesenél.

Camp ana, Pedro (tkp. Pieter de Kempener, Peter van Kempener) (1503-1580): flamand művész, elsősorban festő, de mint építészt, matematikust, csillagászt is említik, szobrászként anatómiai agyagmodelleket is készített. Ifjú korában Bolognában, Velencében, Rómában működött. V. Károly hívta Spanyolországba, ahol 1537—62 között dolgozott, s az andalúziai festőkre volt nagy hatással. Fő művei a sevillai székesegyház

150