Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)
Személyi adattár
számára festett oltárképei. Brüsszelbe visszatérve Álba herceg fő mérnöke és az ottani szőnyegszövő műhely vezetője volt. Cano, Alonso (1601-1667): a XVII. században Spanyolország egyik legjelentősebb, sokoldalú művésze. Építészeti munkái közül kiemelkedik a granadai székesegyház homlokzata (1651). Szobrászként Montanez tanítványa, érzelemgazdag, realisztikus, színezett faszobrokat készített, melyek főleg granadai templomokat díszítenek. Festői munkássága a sevillai iskolához kapcsolja, F. Pacheco és F. Herrera tanítványa, Velazquez is pártfogolta, az ő révén lett udvari festő. Több képe van a Pradóban. Fő művei közé tartozik a granadai főszékesegyházban a Kovács által is említett öt, Szűz Mária életéből vett jelenet, mely tulajdonképpen „Mária 7 öröme” sorozat darabjai. Castillo, Juan del (1584-1640) sevillai festő, Murillo első mestere volt. Szűz Mária neveltetése (1612) c. műve a sevillai múzeumban van. Castro y Blanco, Petra de (1840-1901): festőnő, Kovács Mihály felesége. Művészeti tanulmányaiban alig jutott túl a másoláson, de választékos ízlés, széles körű műveltség jellemezte - mint az az önéletrajz megjegyzéseiből is kitűnik. Kovács egy Tárkányihoz írt levelében így mutatta be menyasszonyát: „...az én hitestársam piktorlegényem is lenne egyszersmind, azaz segítőm a kenyérkeresetben... Igaz, hogy még sokat kell neki tanulni, de kedve és bámulatos kitartása van... Hasonló karaktert nem ismertem lányok között. Pontosság mindenben, folytonos foglalkozás, mi a hihetetlenséggel határos, kitartás, őszinteség, vallásosság és romlatlan erkölcs; határozott feltételeiben, engem pedig a vakságig szeret. A művészet iránti szeretete nagy szenvedéllyel működik. Estével pedig asszonyi munkával foglalkozik, egy nap - mint másnap.” Petra de Castro házasságuk 25 éve alatt mindig biztosan és szerényen állt Kovács mellett. Halála után végakaratát is pontosan teljesítette, a hagyaték egy részét a Nemzeti Múzeum Képtárának juttatta, 103 művét bekereteztetve, saját költségén szállíttatta az egri érseki lyceum képtárába. 1893-ban visszatért hazájába, rokonaihoz Burgosba költözött. Kapcsolatait magyar barátaival haláláig ápolta, például 1896-ban a Hunyadi- és Rákóczi-indulók kottáit kérte - melyeket az ottani zenekar elő is adott. Végrendeletében nemes gesztussal tekintélyes összeget hagyományozott férje öccsének gyermekeire. Caracci: XVI-XVII. század fordulóján működő bolognai festőcsalád, az ottani festőakadémia (1582) alapítói, iskolateremtő mesterek, hatásuk még a XVIII. században is érvényesült. Correggio, Tiziano, Tintoretto művészetét tekintették példaképnek, kiegyensúlyozott kompozíció, tiszta rajz, finom realizmus, példaképeik mértéktartó követése jellemezte művészetüket. Lodovico Caracci (1555-1619): termékeny művész, sok műve van bolognai templomokban. Nagy rajztudású és technikailag felkészült mester (állítólag az olajfestményeknél a vörös-bolus alapozás alkalmazása az ő nevéhez fűződik). Az akadémia létrehozásában, működtetésében vezető szerepe volt. Agostino Caracci (1557-1602): elsősorban grafikai munkássága emelkedik ki, kb. 270 kiváló metszete közt mitológiai, allegorikus kompozíciók, illusztrációk, színpadi jelenetek is vannak. Oltárképeket, életképeket, sőt öccsével az olaszok közt elsőként tájképeket is festett. 151