Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Bevezető

ben és művészetében. Rövidesen letelepedett a városban, s noha közben gyakran töltött hosszabb-rövidebb időt Bécsben vagy másutt, majd tíz évig Eger nyújtott otthont, biztos megélhetési alapot a festőnek - egyben tovább formálta művészetét a maga képére és hasonlatosságára. A „kis magyar Rómának” nevezett érseki és megyeközpont Egerbe csoportosuló művelt, liberális szellemű értelmiség, elsősorban paptanárok, költők, irodalmárok „egri köre” eszményeiben, ízlésében valamiféle konzervált reformkorban élt, hűen őrizve, de önmagában tovább is fejlesztve annak szellemi örökségét. Kovács első megrendelései portrék voltak. A művész itt alakította ki puritán, realista, polgári portréstílusát, mely a kötelező karakteres megjelenítésen túl mindig megőrzött valamit a közvetlen kontaktus melegéből. Ezeken a többnyire sötét, semleges háttér előtt kevés színnel festett, már az aláfestéssel modellált mellképeken a ruhák szigorú dísztelensége, a környezet hiánya a tekintetet a kép középpontjára, a finoman kidolgozott és ritka jellemzőerővel ábrázolt arcra vonzza - s csak olykor, néhány gyengéd szépségű női képmásnál tesz némi engedményt a színesebb, könnyedebb ábrázolásnak.

E képmásoktól eltérően nagy szerepük van a-szimbólumértékűvé emelt - tárgyaknak néhány, a szabadságharcra utaló portréján. így kiváló önarckép sorozata egyik darabján a tiltott vöröstollas Kossuth-ka- lapban, kezében piros-fehér-zöld színösszeállítású rajzmappával festette meg magát, a Lenkey Károly honvédezredest ábrázoló (elveszett) rab-képmáson pedig az egyenes derekú katona „attribútumai": házisapkája, csibukja, a kezeit összekötő bilincs és a mellé állított huszárkard. Az ezredes öt gyermekéről festett bájos, biedermeier ízlésű csoportkép sem pusztán hangulatos, Eger környéki tájba illesztett gyerekidill, hanem a leesett madárfészek és a felröppenő madár finom szimbolikája a család életét megrázó eseményre, s a szabadulás reményére utal. E művek hol finom, hol kihívó jelképisége mindennél ékesebben beszél a korszak hétköznapi hősiességéről.

A portrézás mellett Tárkányi befolyásával és szellemi mentorságá- val (Kovács református vallású volt) a művész csakhamar az egri egyházmegye legtöbbet foglalkoztatott egyházi festője lett. Mintegy 50 kisebb- nagyobb méretű oltárképéről, számos vallásos tárgyú művéről, sok váz12