Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Bevezető

latáról tudunk, ezek zömmel 1849-63 között készültek. Oltárképein elsősorban az akadémián szerzett tudását kamatoztathatta. Többnyire régi mestere Kupelwieser bécsi nazarénizmusához igazodó tiszta áhítatához és szigorú eszközeihez fordult, s azt a történeti hitelességre törekvő részletező pontossággal, aprólékos műgonddal társította. Magyar szenteket ábrázoló nagyszámú szép oltárán ez a historizáló tendencia még erősebb, s - ugyanúgy, mint történeti tárgyú művein - kiegészül a romantikus nemzeti hősi eszménykép magyaros karakterének hangsúlyozásával.

A portrék, oltárképek mellett Kovács művészetében is az 50-es évek derekán bontakozott ki a történeti festészet, melynek Eger 48-as

érzelmű közönsége volt az első ihletője és befogadója: .....Áldottam

a Gondviselést, mely minket összehozott,... hogy a magyar névnek majdnem halálsápadtságig halványuló becsülete fölfrissítésére csekély közünknél fogva is tehetünk valami maradandót..- írta hozzá Tárká- nvi az Árpád bemutatásakor. Kovács átérezte és felismerte azt az elementáris erővel jelentkező etikai késztetést és tartalmi igényt, mely a történeti festészetet a századközép vezető műfajává tette, a festőre is rámérve a művész-néptribun szerepet. Történeti festészete elsősorban •hazafias kötelesség teljesítése, s ez a tudatosság, programszerűség még a kiegyezés utáni, késői művein is meghatározó maradt.

Noha a kortársak és az utókor Kovácsot elsősorban történeti festőként értékelte-ez irányú munkássága mégis bizonyos hiányérzetet kelt. Történeti művei jelentős állomást képviselnek e műfaj fejlődésében, egyéni szint összképében -, de elsősorban tartalmi gazdagságuk, drámai pátoszuk, s a legjobb darabok kifejezőereje révén. Hiányzik viszont az a finom, érzékeny festőiség, ami portréit, zsánereit oly élővé, tájait bensőségessé tették. Kovács nemzedéke számára a történeti festészet, minden más műfaj elé helyezett felsőbbrendűségével, súlyos mondanivalójával még kialakulásának stílushagyományaihoz kötődő, ..illő" előadást kívánt, s eszközei kiegészítéséhez irodalmi előképekhez vagy a színpad világához fordult.

Kovács történelmi művei közül legjelentősebb az 1854-ben bemutatott Árpádpajzsraemeltetése, mely lázba hozta a közönséget, s a kritiku13