Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Kovács Mihály festő sajátkezű életrajza

Királyné* meghalálozván két nap alatt a koporsóban lezárva volt egészen megváltozott, hogy rá se lehetett ismerni benne az élőre: ezt any- nyira lelkére vette hogy fölkiáltott: soha többé! soha többé nem szolgálok olyan urat, a ki meghalhat. (Nunca más! nunca más! Servir á Senor, que se me puéda morir!) Ekor határozta el magát Istennek szolgálni, pappá lett, és oly szentéletet élt, hogy a Szentek sorába igtatták.

Viniágra-tói mező szentelés üde szép alkotás. A papság egész búcsújárással kisérte ki a mennyezet alatt gyalogló főpapot a mezőre, és segédkezett a Szentelési Szertartásban.

Benlliúrótól. Maria ünnepe Valenciában, ezt a képet megvette a Bajor Kormány 15 ezer forintér a Müncheni Képtár részére. Alcázar Tejedortól „az első mise” Szép gondolat és szép ecsetelés. Apa és Anya az alsó néposztályból jelen vannak fijuk első miséjén.

Chéca Ulpiánó Róma megrohanása a barbár népek által. A Németek is kitettek mgukért I. Vilmos Császár diadala, ki hadi kocsin melybe négy gyönyörű szürke mén van fogva, Bellona Isten assznytól vezetve a Hir Istennőjétől levegőben kisérve, jobb felől hős fija Frigyes által (ki oly kínos betegségben végzé nagy reményekre jogosított életét (mint Császár) a képen atya mellett lovagolva, cserfakoszoru övezte fejjel. Jobb felől Károly Herceg I. Vilmos Császár testvére lovagolt. Mestermű a maga nemében. A magyar művészek is szépen voltak képviselve Benczúr, Munkácsi, Than Mór és mások.- Az Angolok szép arczképeket adtak. Szóval sok volt ottan a szép. Meglátogattuk a régi, általunk ottan lakásunk ideje alatt 1872-73.ban oly gyakran látogatott régi Pinacotécát, melyben több nemzetek és századok mesterművei őriztetnek. - Még a mostaniak sokat tanúihatnak a régiektől. A fegyver gyűjteményt, mely régi pánczélokban és a közép*Izabella Császárné B. Ferencz a koporsót granádába kísérvén, mielőtt az a sírboltba tétetett volna, felnyittatott. A látvány borzasztó volt mely szemei elé tárult. A gyönyörű Izabella arca két nap alatt mig a koporsóban lezárva volt, iszonyúan eltorzult, a dögletes bűz pedig, mely a koporsó felnyitásakor abból kitört távozásra kényszerűen mindenkit. Ferencz azonban Lovagi kötelességből a koporsó mellett maradt, s lelke mélyéig megrendítve így tépelődött: Ez é az a csoda szép Császárné? Ez e azon feledhetlen kellemű ábrázat?

127