Petercsák Tivadar (szerk.): Kovács Mihály önéletírása - Studia Agriensia 12. (Eger, 1992)

Bevezető

Olasz táj fiúval és szamárral ösztönös plein air kísérlete, vagy a Sziklarészlet, az Olasz vízimalom, melyeken a tárgy anyagszerű, természetim megfestésének igyekezete ragyogó színek és felületek játékát eredményezte.

Kovács közkedvelt tagja volt a római és firenzei soknemzetiségű művészköröknek. Megismerkedett számos pályatársával, közülük nem eggyel kötött életre szóló barátságot, az önéletrajzban hosszan sorolja mindezeket az idősebb, fiatalabb művészeket. Ezek az ismeretségek nagyon fontosak voltak számára, illetve mindannyiunk számára. Ezek a barátságok oldották később elszigeteltségét, tették lehetővé hogy otthonosan mozogjon Európa nagyvárosaiban, tájékozott legyen a művészeti élet eseményeiben.

Az itáliai művészidillt azonban szétzilálták a történelmi események. Az 1848-as forradalmak hírére a magyar művészek is sietve hazaindultak.

Még további kutatás tárgyát képezi Kovács kapcsolata a „lelkesült olasz hazafiakkal”. így, bár nem tér ki rá, de minden bizonnyal Markó körében kapcsolatba került Felice da Tivolival, de feltehetőleg az ott gyakran megforduló Massimo d’Azeglioval is. Ugyanígy részletesebben feltárandó barátsága az említett Carignani családdal, s nem utolsósorban a pisai Montanellivel - akinek egy ismeretlen innsbrucki börtön-versét is sikerült megtalálnunk.

Közel 40 év távlatából nem beszél az önéletírás a hazatérés és a Tarnaörsön elzárkózott tél közötti néhány pesti hónapról, de Kovács munkái áttekintésénél nem hagyhatjuk ki ezt az időszakot sem. Természetszerűleg a szabadságharc eseményei, aktuális témák foglalkoztatták, két, ez időből fennmaradt műve is a délvidéki harcok eseményeiből meríti tárgyát, noha maga hadműveleti területre betegsége miatt nem juthatott el. A Csatajelenet és a Vörössipkás alakjaihoz az egykorú sokszorosított grafikából merített előképeket, de a jó drámai érzék, sodró expresszivitás hatásos egységbe foglalja e kis képeket.

Ahogy memoárjában is kiemeli, 1849 nyara, egri látogatása, megismerkedése a város vezető szellemi köreivel, elsősorban Tárkányi Béla érseki titkárral, a „szellemdús költővel” fordulópontot jelentett életéit