Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
Ortutay András: Esztergom vára és a várbeli katonaság a 17-18. század fordulóján
bail a régió falvainak adói az esztergomi helyőrséget illetik meg. Vita vo a javak elosztásában is. Gróf Breuner hadbiztos tábornok panaszt emelt, hogy a várparancsnok, Carlowitz alezredes és magyar helyettese, Kürtössy István kapitány, valamint az érsek udvarbírája maguknak követelik a házak, földek, malmok, szőlők és telkek szétosztását és eladását. Magáéként kezeli a parancsnok a bormérés, a sómérés jövedelmét, a vámokat. Breuner azt javasolta, hogy a parancsnoknak és tisztjeinek meg kell tiltani, hogy beleavatkozzanak a kamara ügyeibe. Létre kell hozni a liarmincad- hivatalt, az első harmincados Svár János lett, aki e tisztsége mellett Esztergom vármegye pénztárnoka is volt. A borkimérés, az adókivetés és a becslés joga a hadbiztosságé legyen. S intézkedni kell a túlkapások megszüntetéséről és a kamara kárpótlásáról.9 1685-ben Lotharingiai Károly Érsekújvár, a legészakibb török vár elfoglalására készült. Esztergom védelmét ekkor Joachim Strasser ezredes vezette a Salm ezredből. 1200 ember állt rendelkezésére. Június végére a várat jelentősen megerősítette, a várőrség 2300 német és 400 magyarból állt (hajdúk és huszárok). Ibrahim török szerdár úgy vélte tehermentesíteni az ostromlott Érsekújvárt, ha Esztergomot megtámadja. 1685. július 30-án érkezett Esztergom alá, s elsáncolta táborát. Strasser muskétásai széthányták a védhetetlen ágyúállásokat, miközben a magyar huszárok és hajdúk Bottyán János vezetésével a Hévíz-tónál megütköztek a török előőrsökkel. Bottyán kezét ekkor keresztül lőtték, visszavonult a Víziváros sáncai mögé. (A Rákóczi szabadságharcban élt egy olyan népi hagyomány a környéken, hogy Bottyán sérthetetlen, nem fogja a golyó.) Augusztus 1-től dörögtek a török ágyúk. Augusztus 9-én a várbeli felső kaput és a fal egy részét is teljesen lerombolták. Augusztus 10-én viszont megindult a török csapatok elvonulása, hogy az Érsekújvár felől felvonuló Lotharingiai Károllyal lehetőleg az esztergomi vártól távol ütközzenek meg. A várőrség első dolga a török futóárkok, ostromművek megsemmisítése volt, ebből elsősorban a hajdúk vették ki a részüket. Az Esztergom sorsát is eldöntő összecsapásra 1685. augusztus 16-án a táti mocsaraknál került sor, ahol a keresztény csapatok döntő győzelmet arattak. Az 1685-ös ostrom volt Esztergom utolsó török ostroma. Az esztergomi vár súlyosan megszenvedte a tíz napos ostromot. Ordódy Zsigmond kanonok, a Nagyszombatban székelő esztergomi székesfőkáp,. tálán gazdasági megbízottja elpanaszolja: „Én itt csak Isten tudgya mely bús Életben vagyok”. Szegényes lakásán az ablakokat üveg híján papírral kell beragasztania. A várat ért károk kipótlásához ismételten nagy mennyiségű fa anyagra volt szükség, amelynek a kivágására az utasítást meg is adta az udvari kamara, de a szükséges fa, zsindely, tűzifa még decemberben sem érkezett meg.10 A következő években rendeződött a kamarai igazgatás ügye, a Buda fel- szabadulása után létrehozott budai kamarai adminisztráció alá rendelték Esztergomot, amely ugyan nevében továbbra is használta a szabad királyi városi címet. 1 703-ra el is készült a tervezet, amely szerint több felszabadított volt szabad királyi várossal együtt (Buda, Best, Székesfehérvár) Esztergom is megkapná szabad királyi városi kiváltságlevelét, de erre feltehetően a Rákóezi-szabadságharc évei miatt csak I. József alatt 1708-ban került sor. A kiváltságlevélnek volt egy pontja, amely a későbbiekben sok vitára adott okot, de a rövidebbet a szabad királyi város húzta. Ez a pont kimondta, hogy a szabad királyi város lakója csak római katolikus lehet, református és rác nem. Az esztergomi végvári katonaságról az elkövetkező években nem sokat tudunk. 1691-ben Pest megye közgyűlése fordult levélben Esztergom vár92
