Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
Ortutay András: Esztergom vára és a várbeli katonaság a 17-18. század fordulóján
következő év egyik fontos hadműveleti bázisának szánták, így még 1683- ban megépült a repülőhíd is. Felmérték a várban zsákmányolt lőporkészleteket, s annak a lehetőségét, hogyan lehetne további készleteket szállítani a várba. Ugyancsak sokat foglalkoztak a dunai sajkák kérdésével, mivel sem Győrben, sem Komáromban nem volt elég használható sajka, s Esztergomban is szükség lett volna sajkásokra.6 Wolf von Carlowitz első feladatai közé tartozott a hírszerzés megszerzése is, erre kivételesen pénzt is kapott. Az 1684-es év fő célkitűzése, Buda elfoglalása nem járt sikerrel, de az Esztergomot közvetlenül fenyegető Visegrád és Vác is a császáriak kezébe került. Buda és Esztergom között nem volt egyetlen komoly támpont sem, ezért 1684-ben is folytatódott a vár erősítése. A Felvidéken kitermelt fát vízi úton kellett Esztergomba szállítani. A várparancsnok ismételten 5—6000 forintot kért a haditanácstól, amely az ügyet az udvari kamarához tette át, amely 3000 forintot fizetett ki, de felhívta a figyelmet arra, hogy a bormérésből, sókereskedelem és a vám jövedelmeiből már rendbe lehetett volna hozatni a várat. A magyar végvári katonák, akik Esztergomban szolgáltak, nem tartoztak a várban levő sorezredbe. Bischofshausen alezredes, várparancsok 1685 márciusában jelentette az udvari kamarának, hogy az esztergomi és visegrádi végvári katonák (Granitz Hungarn) memorandummal fordultak hozzá, hogy juttatná el a haditanácsnak. Véleménye az volt, hogy a vágvári magyar katonaság kellő létszámon tartása fontos érdek. A katonák memoranduma elmondta, hogy megélhetésükhöz hiányoznak a legelemibb életfeltételek, kénytelenek lovaikat leölni, s elfogyasztani. Elpanaszolták, hogy nem mérhetnek bort, holott Győr, Komárom, Pápa és Veszprém végvári katonái mérhetnek. Esztergomban a saját költségükön házakat építettek, és ezt most el akarják tőlük venni, mivel annak idején nem kértek írásos biztosítékot von Carlowiztól, hogy az általuk épített házakat szabadon használhatják. Kérésük: utaljanak ki részükre egyhavi zsoldot, a későbbiekben kapjanak rendes évi fizetést. Kapják meg a szükséges dobokat és huszárzászlókat. Engedélyezzék részükre a bormérést. Hagyják meg nekik a saját költségükön épített lakásokat és engedélyezzék azok bővítését. Engedjék meg, hogy a parlagon levő szőlőket művelhessék, a felmerült költségek fejében majd később visszaadják azokat jogos tulajdonosaiknak.7 A haditanács támogatta a végvári katonák kéréseit, attól tartott, hogy a végváriak távozásával jelentős erővel gyengül meg a határszakasz védelme. Az udvari kamara azonban hallgatott, a haditanács újabb levelében azt fejtette ki, hogy az esztergomi végváriak már 15 hónapja állhatatosan és hűségesen szolgálnak, de eddig még csak másfél havi zsoldot kaptak. Jó lenne, ha 10 havi zsoldot kapnának, de legalább három havi zsoldot kell kapniuk, hogy felkészülhessenek a közelgő hadjáratokra. 1685. június 22-én született meg az udvari kamara döntése: Esztergomban és Visegrádon a győri magyar katonaság és huszárság szolgál, ezért onnan kell megkapniuk a zsoldot és az igényelt dobokat és zászlókat. A bormérést úgy engedélyezik, hogy a helyi élelmezési hivatal bormérése is fentmarad. Végül engedélyzeték a házak használatát és a parlagon fekvő szőlők kiosztását, avval a feltétellel, ha költségeik megtérítése után ezt majd jogos tulajdonosaiknak visszaadják.8 Az egész időszakot végigkísérte a kérdés, milyen lesz a felszabadított területek igazgatása, így Esztergomé is. A haditanács már 1684. január 12-én javaslatot terjesztett a császár elé, amelyben javasolta, hogy az esztergomiak segítsenek önmagukon, a vár újjáépítéséhez és megerősítéséhez használják fel a régi királyi jövedelmeket. így, akárcsak a török világ91
