Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
Ortutay András: Esztergom vára és a várbeli katonaság a 17-18. század fordulóján
A váron belül jelentős építkezéseket nem látott.2 Több alkalommal is kerülgették magyar és keresztény csapatok Esztergom környékét, de komoly ostromra csak 1683-ban került sor. Ennek előzménye a törökök Becs elleni hatalmas hadjárata volt, amely hosszú sikertelen ostrom után a főváros felmentésére érkező Lotharingiai Károly főherceg és Sobieski János lengyel király csapatainak kahlenbergi diadalával végződött. A visszavonuló török csapatokat 1683. október 7-ón Sobieski János lengyel csapatai az Esztergommal szembeni Párkánynál megtámadták, de súlyos vereséget szenvedtek. Két nappal később már a császári csapatok is ott voltak az újabb párkányi csatában, amely a törökök súlyos vereségét hozta. A Dunán keresztül hajóhídon menekülő törökök alatt beszakadt a hajóhíd, ezreket vágtak le, ezrek vesztek a Dunába. 1683 nyarán Eszterom várában tűz pusztított, de a törökök mindent megtettek, hogy a nagy felvonulás útjába eső, a dunai hajózást könnyen akadályozható esztergomi várat megfelelő karba tegyék. Debrecenből is rendeltek munkásokat a vár javítására, a Rácvárost kiürítették, a Vízivárost árkokkal és cölöpzettel erősítették meg. A várban több mint kétezer főnyi török őrség volt. A keresztény csapatok október 19-én vonultak fel a várat körülölelő hegyekre, a török ekkor harc nélkül kiürítette Szenttamás várát. Október 25-én az első rohamra kiürítették a Vízivárost is. Rövid ostrom, körülbelül kétezer ágyúlövés után megegyeztek a vár átadásában és október 28-án, Simon és Judás napján Sobieski János és Lotharingiai Károly bevonult a várba, ahol ünnepi Te Deumot tartottak. A későbbi, tervezendő hadműveletekben Esztergom várára is számítottak, s bár az ostrom rövid volt, komoly károkat okozott. Az épületek egy része elpusztult ős a falak egy része is erősen megrongálódott. A vár első katonai parancsnoka Wolf von Carlowitz ezer fős helyőrségnek parancsolt. Panaszai egyértelműen beszéltek a gondokról : a várban nem volt egyetlen meleg szoba sem, a holtak, a betegek, egészségesek együtt feküdtek. Nem voltak szakemberek a helyreállításra, de nem volt elég anyag sem. Nem tudta fizetni a katonák zsoldját, sem a munkásokat. 1684. február 14-én azt írta a haditanácsnak, hogy mindenben szükséget szenvednek, nincs pénzük, sem zsoldra, sem munkára. A katonák hangulata rossz, a helyőrség magyar katonái azzal fenyegetőznek, hogy elvonulnak és másutt állnak szolgálatba, pedig a magyarokra igen nagy szüksége van, mert a budai és visegrádi török szinte minden nap a vár körül ólálkodik. A napokban az ágyúállásokból vittek el egy katonát és néhány rozsét gyűjtő szolgálólányt.3 Újabb levelei is gondokkal vannak tele : a kórt pénz felét, csak 3000 forintot kapott meg, s az csak az adósságokra elég, meg a pékség üzemeltetésére, de nem tud mesterembereket fogadni, s a megromlott falak csak tovább romlanak.4 Piringer János Pál a helyőrség élelmezési tisztje 1683. december 21-ón memorandumban fordult a bécsi udvari kamarához. A válaszból tudjuk, hogy mit tartott a legszükségesebbnek a vár jó állapotba hozásához. 6000 forint készpénzt kért, ácsokat, kőműveseket, kovácsokat, 6—8 fegyvermestert, 3-4 aknászt. Fát kért, 3-4 mázsa bádogot, szerszámokat. A hadfelszerelés kiegészítéséhez kőhajító tarackokat, kézigránátokat és 300 pikát kért. A repülőhídhoz vasmacskákat igényelt, de lőpormalmot is kért megfelelő lőpormesterrel. De orvost is igényelt, aki dr. Auer János Krisztián személyében kinevezésre is került, így jó fél év után orvos is került az ezerfős helyőrségbe.5 Piringer feladata volt az Esztergomban található hajók összeírása is (70 hídhajóból 30 volt jó, 18 élelmet szállító hajóból 8). Esztergomot a 90
