Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
Varga J. János : A siroki vár végnapjai
vilájetüket, élén az egri beglerbéggel. Mindez végzetes következményekkel járt az Egert övező három szomszéd várra. Sírok őrsége Kótaji Benedek és Helmeczy János várnagyokkal az élen elhagyták az erősséget, így még abban az évben Ali és Ahmed basák vezetésével a török csapatok kardcsapás nélkül elfoglalták. A sirokiakhoz hasonlóan cselekedett a szarvaskői Gáli János, akinek megfutamodása után a beköltöző török a hatvani szandzsákhoz csatolta a várat. Ugyanígy cserélt gazdát Cserépvár is. A török uralom 91 évig tartott ezen a vidéken. A siroki várat a törökök megerősítették, a szükséges kövek nagy részét a szomszédos községek lerombolt templomaiból hordták össze. Az észak felé vezető út szemmel- tartására őrtornyot építettek, amelyet a helybeliek Kanászvár néven emlegettek. A siroki várhegy tövében török családok telepedtek meg, s a faluba török adószedők jártak, akik nem szívesen látott ismerősként tértek be a jobbágyházakba. Sirokalja ugyanis már évtizedek óta két úrnak adózott. Az 1555-ös török adókönyvben 10 házzal s bennük 20 családfővel szerepelt, annak ellenére, hogy Országh Kristóf 100 főnyi őrséget tartott a várban. 1587-ben Dervis ben Ali hűbérekónt jegyezték be és 5345 akcse jövedelmét mutatták ki. Ugyanakkor Nagyberekben 6, Rozsnakon 8 ház lakói fizettek adót a hatvani várban ülő töröknek.11 A másik úr a környéken és Sirokalján továbbra is birtokos Török Zsuzsanna és férje, Nyáry Pál, majd mindkét ágbeli leszármazottaik, a Haller, Borsányi, Huszár, Petro- vay és más családok. A török-magyar együttélés tipikus esetéről vallottak a később kihallgatott tanúk, amikor elmondták, hogy ,,. . .a Nyáry família maradéki, Haller urak, Nyáry jussal bíró Vay Adám és Dósa Adám özvegye a török idejében is szabad birodalmában voltak Sirok pusztának, makkos erdeinek és rétjeinek. A magyar urak a magok pusztáin szabadon fogtak (ti. fogadtak bérbe) marhát, a töröknek minden ellenzése nélkül. Az török maga igazította a keresztény földesurakhoz a marhák makkon való jár- tatását kívánó személyeket. Nemcsak a török úr szedett adót sertésmar- hátúl, hanem a keresztény földesurak is, a töröknek minden darabtúl négy pénz járván. Mind pedig az török urak részire volt bizonyos elrendelt adó. Sirokalja malomtól a magyar uraknak adózott a török úr. Egy alkalommal nem akarván a török úr az sirokaljai malomtúl az magyar urnák adózni, az magyar úr felégettette, azután adózott a török úr. Az siroki török ajándékokkal kedveskedett a malomért a magyar uraknak.”15 Ezt az idillinek nem nevezhető állapotot törte meg a felszabadító háború fegyverzaja. Budáról már kivonult a megmaradt török őrség és Lotharingiai Károly meg Miksa Emánuel csapatai a nagyharsányi győzelemmel végződött 1687-es hadjáratra készülődtek, amikor Johann Doria tábornok parancsot kapott a Szolnok térségében tartózkodó bajor választó- fejedelemtől Eger várának körülzárására. A Doria nevében 1687. július 9-én Makiáron kelt levél nyomban tájékoztatta Heves vármegye közönségét: „Őfelsége a bajor választófejedelem által Eger blokádjával bízatván meg, evégbői az itt lévő gyalog és lovas, magyar és német katonaság vezérlete reá bízatott, s ezt már meg is kezdte. Reméli, hogy eredménnyel fogja befejezni, ha a vármegye is mindent elkövet, hogy a harctéren lévő, éjjelt és nappalt küzdelemben élő katonaság szükséglete kielégíttetik. főleg húsban, mely itt egyáltalában nem kapható. Felkéri tehát [a vármegyét], hogy 40 vágómarha 12 nap alatt szállíttassék ide, hogy így a katonai exe- kúciót elkerülhessék”.16 Július második felében mintegy 10—12 000 főnyi német és magyar katonaság vont ostromgyűrűt Eger köré. A magyar csapatok vezére Koháry István bányavárosi főkapitány volt, aki május 22-én kapott parancsot a Haditanácstól arra, hogy - a leirat szerint - 1800 lovas és 1100 gyalogos 81
