Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
Varga J. János : A siroki vár végnapjai
Az Ország Kristóf-féle építkezés vetette meg a siroki vár mai kiterjedésének alapjait. Az erősség két fő részre tagolódott: a felső és alsó várra, amelyek jól elkülöníthetők egymástól. A felső- vagy középkori várat egy, a várnál 10 m-rel mélyebben fekvő külső védelmi öv erősítette, amelyet észak és dél felől vágtak a szikiéba, külső sáncot és mintegy 4 m mély 4-5 m széles árkot képezve. A védelmi öv az északi oldalon egy helyen megszakadt és a hegyre felvezető út az alsó vár egyik, ún. gyalogkapuja felé vezetett. Három lépcsőn lehetett feljutni egy sziklából kifaragott kisméretű kaputoronyba. Az alsó várba egy másik bejárat is vezetett. Ezt a kaput az északnyugati bástya homlokfalán alakították ki, előtte sziklába vágott farkasverem fokozta a védelmet.8 A külső vár alaprajza megközelítően elnyúló ötszög alakú és a felső vár alapját képező nyugati sziklatömb legkeskenyebb oldaléhoz csatlakozott. A várfalak vastagsága helyenként elérte a 2,50 m-t. Az északkeleti és a délnyugati sarkon egy-egy nagy méretű ó-olasz rendszerű bástya állott, két szintjükön tölcsérbélletes ágyúlőrésekkel, amelyek a vár oldalainak és kapuinak a védelmét biztosították.9 A várudvar magasabban fekvő északi részén lakóépületek állottak, velük szemben, az alacsonyabban fekvő déli oldalon istálló. Az udvaron két veremben tárolták a gabonát - a sütőkemencéket a külső védelmi öv sziklafalába mélyítették -, az ivóvizet az északkeleti bástya tövében ásott kút biztosította.10 Az alsó vár mintegy 10-15 m-rel alacsonyabban feküdt az attól keletre eső felső várnál. A szintkülönbséget sajátos megoldással hidalták át: a kaputoronyból fából ácsolt lépcsőn lehetett feljutni a felső várba vezető mintegy 10 m hosszú és 2 m széles sziklába vágott, meredeken induló lépcső- -folyosó bejáratához, amelyet középtájon elzáró kapu biztosított. A feljáró sziklafolyosóból jobbra és baka sziklába vágott földalatti folyósok nyíltak, amelyek egy helyen teremmé bővültek. Innen lehetett feljutni a felső vár délkeleti részében álló épület dongaboltozatos termébe, amely valószínűleg a tanácskozások és más összejövetelek helyszínéül szolgált. Az északi fal mentén különböző rendeltetésű épületek húzódtak, azoktól kissé távolabb, a várudvar északkeleti szegletében a középkori belső torony állott. Ugyanitt a fal közelében egy félkör alakú nyíláson át újra a föld felszíne alá lehetett jutni, az északi fal alatt húzódójfolyosókba, amelyek helyenként kisebb helységekké tágultak. Az alagútrendszer eredetileg aknafigyelő lehetett, kívülről alig észrevehető lőrósekkel és kisméretű ajtókkal, amelyek lehetővé tették a védők meglepetésszerű kicsapását is. A középkori vár- magot 1,50 m vastagságú falak övezték, a déli fal közepe táján kisméretű, kör alakú védőtorony állott.11 A vár a 16. század közepén 33 helység felett őrködött. Közéjük tartozott Verpelét, Domoszló, Heves, Márkáz, Nána, Gyöngyös és Sár, legközelebb esett hozzá a 15. században mezővárosi rangra emelkedett Sirokalja.12 Ebből az uradalomból halt ki 1567-ben a várépítő Országh Kristóf, akinek- fiúgyermeke nem lévén- vagyona a koronára szállt. Mégis, két esztendő múlva leánya, Borbála és annak férje-enyingi Török Ferenc 18.000 forintért megszerezték Sírok és Szécsóny várát tartozékaikkal együtt. Jóllehet Sírok a Török családé lett, a várban királyi őrség tartózkodott, amelynek parancsnoka az egri kapitánynak tartozott engedelmeskedni.13 1596-ban éppen Nyáry Pálnak, enyingi Török Zsuzsanna férjének, aki az őrség követelésére október 13-án feladta Egert a töröknek. Két héttel később Miksa főherceg és Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem egyesült serege három napos csatában súlyos vereséget szenvedett Mezőkeresztesnél. A hónap végén a törökök megszervezték harmadik magyarországi 80
