Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
Kiss József: A szegedi várkatonaság igénye a dél-kiskunsági pusztákra 1686 és 1733 között
hogy a Lipót-féle szabadaloinlevél, továbbá a Haditanács és a Budai Fő- hadbiztosság engedélye alapján katonacsaládjai jogosan létesítettek gazdaságokat a fenti két puszta térségében. Szerinte a városi hatóság árenda- szerződése ugyanolyan pusztarészekre tehát nem lehet jogos. Háborús zsákmány révén néhány rác katonacsalád állatkereskedelemmel is foglalkozott. Subo Hadnak, Gyúró Sharaz, Jankó Sciezan, Schattyo Csanadez, Nikola Moshorinaz és Dono Aradjanin érenda-szerződóst is kötött 1713. május 25-ón a Német Lovagrend földesúri tiszttartójával, miszerint Csólyos, Majsa és Ullés kiskunsági pusztákat - kb. 31 000 kh területtel - évi 150 r. Ft-ért bérbe veszik, hogy ott göbölymarháikat tartsák, gabonát termeljenek és szállásokat (tuguria) építsenek.37 Szeged hatósága ezt rossz néven vette, s ezért 1714-ben Ullés és Átokháza pusztákra, 1715-ben pedig Csólyos, Kömpöcz és Majsa pusztákra városi szerződést is kötött a lovagrendi tiszttartóval szinte jelképes, évi 45 r. Ft árendáért.38 Ilyen módon a városi hatóság és a várparancsnokság között tovább nőtt az ellentét. Tovább fokozta a birtoklásviszonyok zűrzavarát ama sajátos körülmény, hogy a göbölyösök minden esetben, a kisebb birtokos katonacsaládok pedig a legtöbbször szegedi vagy kunsági parasztokat alkalmaztak pásztornak vagy tanyásbéresnek. Az 1718-ban megtartott hadbiztossági szemle alkalmával 294 katonai háztartásfő tartozott a szegedi várőrséghez.39 A pozsareváci béke értelmében a Magyar Királyság határa az Una- Száva-Drina—Kis-Morava-Timok-Duna-Olt vonalában húzódott, Szeged tehát megszűnt határváros lenni, de magyar és délszláv összetételű vár- katonasága továbbra is állományban maradt. Házuk, lakásuk nagyobb részben továbbra is a Palánkon belül található, de 92 katonacsalád azon kívül, a városban szerzett házat és belsőséget, közöttük 61 magyar, 31 pedig rác nemzetiségi! volt.40 A kunsági pusztákra vonatkozó jogukat többek között így indokolták : „Békeidőben a zsoldot és a kenyeret is megtagadták tőlünk, noha csapatainkat hatérőrzésre alkalmazták, az utolsó háború idején pedig Ternes- várott és Belgrádnál szárazon és vízen is sajkákban alkalmaztak minket. Megöregedtünk úgy, hogy még a Dunán jelentkező ellenséggel szemben is helytálltunk, számolván szüléink, rokonaink elvesztésével. Életünk és vérünk kockáztatásával, őrszolgálatunkkal zsold gyanánt ezeket a földeket-Stipendium wie etwa diese Grundstücke — kiérdemeltük.”41 Itt valóban hivatásos katonákról volt szó, akik közül sokan 10-20-30 évet töltöttek katonai szolgálatban általában szóld nélkül, tehát rá voltak utalva, hogy a város közelében, elsősorban Kiskundorozsma és Szentmihálytelek pusztáin gazdálkodjanak. Az 1716-18. évi osztrák-török háború idején pusztai gazdaságaikban császári-királyi e gész regimenteket szállásoltak el, sőt 1722-től az elöregedett várkatonák helyett hadiadó fizetésére is kötelezték őket.42 Időközben Kiskundorozsma már annyira benépesült, hogy a Német Lovagrend 1719-ben önálló községgé nyilvánította, a Jászkun Kerület pedig továbbra is ragaszkodott királyi koronabirtoki jogállásához. Ezért nem mondhatott le a dorozsmai és a mihálytelkei határrészekről a várkatonaság javára. Viszont 1719-ben Szeged is visszaszerezte szabad királyi városi jogállását, tehát újra a koronabirtokok állományába emelkedett, így az Udvari Kamara és az Udvari Haditanács egyik koronabirtok rovására sem kívánt kizárólagos döntést hozni. A harmadik fél, a pusztabirtokos katonacsaládok pedig jogosan hivatkoztak arra, hogy a hadiadót mindeddig hűségesen megfizették.43 60
