Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)

Kiss József: A szegedi várkatonaság igénye a dél-kiskunsági pusztákra 1686 és 1733 között

E szöges ellentétek feloldása reményében Szeged 1721-ben pert indított a Királyi ítélőtáblánál a Német Lovagrend ellen a kunsági puszták birtoklása érdekében, ugyanakkor Herberstein várkommandáns is panaszt emelt a Budai Főhadbiztosság útján az Udvari Haditanácsnál a katonacsaládok kun-pusztai gazdaságainak biztosítása érdekében. Ezek a perek öt éven át elhúzódtak. Végül 1726. december 15-én Szeged egy újsütetű jogi fogalom, ún. közös használati jog - ius cousus — alapján megállapodást és szerződést kötött a Német Lovagrenddel. Ennek értelmében a város évi 450 r. Ft árendafizetés ellenében a lovagrendi földesúrtól használatba vett mintegy 32 000 kh délkiskunsági területet, Dorozsma és Mihálytelke kis részét, Mérges, Pálos, Kígyós,^ Alsó- és Felső-Kömpöcz, valamint Alsó- és Felső- -Csengele pusztákat.44 Óvatosan kihagyták a várkatonák kunsági szállásait.

1731-ben a Német Lovagrendet a Pesti Invalidus Ház váltotta fel a Jászkun Kerület földesuraságéban. Az új földesúr főhatósága Bécsben a gr. Gundacker von Althann tábornok elnöksége alatt működő, de az Udvari Haditanácstól függő Udvari Comissio lett. Ennek az volt az álláspontja, hogy — bár a várkatonaság közül igen sokan magángazdálkodást folytatnak a kunsági földeken, „ahol felépített tanyáik is vannak, de ebből őfelsége szolgálata nem növekszik, a közjóra sem jut onnan semmi, sőt még azok is elrémísztetnek, akik Dorozsmára be akartak volna költözni, s mivel földesúri eensust sem fizetnek — őket e gazdaságokból ki kell vetni. . . így remélhető, hogy a község népessége tovább gyarapodik, ezen a réven pedig a Jászkun Kerület jövedelme jelentősen meg fog emelkedni”.45 Javasolta ezért, hogy az Udvari Haditanács utasítsa a szegedi várkomman- dánst, br. von Weiss und Horstenstein ezredest, hogy a pusztafoglaló várkatonák részére tovább ne nyújtson támogatást.

Ez a főhatósági földesúri javaslat azonban szerfölött felemás következményekkel járt. 1731. augusztus 17-én br. Orczy István jászkunsági földesúri adminisztrátor utasítást kapott, hogy a National-Miliz-hez tartozó pusztafoglalókat vesse ki birtokaikból. Orczy már augusztus 25-én jelentette, hogy Dorozsma és Mihálytelke határaiból katonai erővel elűzte a várőrségi birtokosokat.46 Ezt követően jelentette azt is, hogy Szentmihály- telke területén hamarosan új község fog létesülni, az erre vonatkozó intézkedéseket máris megtette.47 Ez utóbbiból ugyan nem valósult meg semmi, sőt az elűzött katonacsaládok is lassanként visszatértek gazdaságaikba. A másik következmény pedig az volt, hogy Johann Pechard, a szegedi kamarai élelmezési tárház tiszttartója évi 125 r. Ft-ért bérbe vette Atokhá- za, Seregélyes és Mérges kiskun puszták egy-egy részét a Pesti Invalidus Háztól, Stephan Abtzy kornétás, a szegedi belső vár őrségének zászlóstisztje pedig évi 50 r. Ft-ért írt alá árenda-szerződést a kis Kígyós pusztára.48

Emellett azonban a National-Miliz-hez tartozó tisztek és közkatonák közül 27-en továbbra is árenda, földbér fizetése nélkül gazdálkodtak a dorozsmai és a mihálytelkei határrészeken. Érdemes név szerint is felsorolnunk őket: Vászó Giulinez a Temesvári Bánát főstrázsamestere, Szubo Beleszlia huszárhadnagy, Rózsa István huszárhadnagy, Imre Mátyás huszár-zászlós, Szubo Blaskovits alhadnagy, Avram Kuklschitz huszár őrmester, Simacz hajdú őrmester, Stani Söleuschaz huszár tizedes, huszárok: Dobos Andor, Xivan Colaria, Ördög Bálint, Ostian Raacz, Hatvan Kiviseb, Jotzko Kolarow, Subo Beli, Subo Bamuklia, Giuka Cerni, Jorco Alexits, Juhász Mirkó, Aradi Beleslia, Szegi Deme, Jorco Borhan és Radan Kuklschitz; hajdúk: Aradi Mátyás, Szabó Vinkin, Száva Vinkin és Novák Mihokov.49 Leírt nevükre való tekintettel harmadrészük tűnik magyarnak, többségük rác nemzetiségű.

61