Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
Kiss József: A szegedi várkatonaság igénye a dél-kiskunsági pusztákra 1686 és 1733 között
magyar nemzetiségű katonaság létszáma alaposan megcsökkent, kb. 250 főnyire tehető. Tudjuk, hogy II. Rákóczi Ferencet 1701. április 18-án elfogták, Bercsényi pedig Lengyelországba menekült, nem csoda tehát, ha a várparancsnok inkább a rác katonacsaládoknak kívánt kedvezni. Viszont a magyar Pap György kapitány és Lotos János főhadnagy továbbra is alparancsnokok maradtak a várban.29 Szeged a Rákóczi-szabadságharc idején a kurucok számára mindvégig bevehetetlen erődnek bizonyult, bár a várkatonaság soraiból többen átszöktek a Rákóczi-zászlók alá, sőt 1704 nyarán, a Szeged elleni nagy támadás idején nemcsak a civil-, hanem a katonacsaládok is tömegesen menekültek a Kiskun Kerület helységeibe, továbbá Kecskemétre, sőt Gyöngyösre és Egerbe is, ahol közülük többen a Rákóczi-zászlók alá álltak.30 Ugyanakkor -mivel az Udvari Kamara és a szegedi hadbiztosság nem tudta ellátni élelemmel a határőrvidékek katonaságát, ezek a tavasz kinyíltá- val és az őszi betakarítás idején szinte évenként kirajzottak a Duna-Tisza közi és a kiskunsági községek és puszták területére, s onnan mindig hatalmas zsákmánnyal tértek vissza. Ilyen vállalkozásba fogott Kyba von Königsfeld rác ezredes is 1703 októberében 3000 délszláv katonával, de Kiskunhalas mellett csatát vesztett Deák Ferenc kuruc ezredes alakulatával szemben.31 Ugyancsak ilyenféle vállalkozásba fogott 1709 szeptemberében Joan Thekely-Popovics rác ezredes, aradi várkommandáns, aki Kecskemét kifosztása után seregével a Jász Kerületbe is betört, a kíséretében lévő görög kereskedők révén Jászberény főtemplomának kegyszereit is magával vitte. Herberstein tábornok ezért el is fogatta s mindaddig börtönben tartotta, amíg a kegyszereket visszaadta.32 Egyéb zsákmányról nem kért számot. Egy 1708. február 10-én kelt kimutatás szerint a szegedi National-Miliz magyar és rác katonaságának létszáma 300 főből állott. Ebből Pap György kapitány vezetése alatt 93 huszár, Lotos főhadnagy vezetése alatt 117 hajdú és egy „Jancsika” nevű hajdúhadnagy vezetése alatt 88 fő állt fegyverben.33 Itt is kitűnik tehát, hogy Herberstein várkommandáns idejében is magyar tisztek voltak az alparancsnokok.34 4. Hogyan érlelődtek az igények a pusztabirtokokra'l A szatmári béke után, de kiváltképpen az 1712. évi szegedi nagy árvíz miatt a szegedi várkatonaság családjai is hatalmas kunsági pusztákat szálltak meg, „ki-ki annyi földet sajátított ki magában a Várhoz közel fekvő részeken, amennyit szükségesnek tartott, hogy azt szabados jogon — iure licito - magának megtartsa vagy pedig másra ruházza át”35 Az árvíz miatt azonban Szeged polgári lakossága is hasonló kényszerhelyzetbe jutott. A város magisztrátusa kétféle címen is igényt tartott a kunságipuszták használatára. Hivatkozott Hunyadi Mátyás 1465. június 9-én, majd 1469. október 8-án és 1473- november 3-án kiadott, a kun puszták legeltetésére vonatkozó királyi engedélyére. Másrészt időnként árenda-szer- ződést is kötött a Német Lovagrend földesúri tisztjeivel néhány kunsági puszta használatára. Pl. 1712. szeptember 25-én így kötött bérleti szerződést Kiskundorozsma és Szentmihálytelke puszták használatára évi 337 rajnai Ft-ért.36 Itt tehát nem adás-vételről volt szó! A városi hatóság ilyen módon került éles ellentétbe a várkatonaság életbe vágó érdekeivel, sőt magával Herberstein kommandánssal is, mert tisztjei és katonái közül sokan már korábban kb. 9000 kh területet igénybe vettek e két puszta termékenyebb határrészein. Herberstein is hangsúlyozta, 59
