Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
B. Balsai Jolán: Zemplén várai és várkastélyai a 17-18. század fordulóján
épült ki ebben az időszakban.8 I. Rákóczi György 1644-ben indított Habsburg-ellenes hadjárata során kulcsszerepet játszott Patak vára. A császári-királyi liadak a jól megerősített vár elfoglalásával, ostromával meg sem próbálkoztak. A Bodrogközbe visszavonult I. Rákóczi György viszont biztonságban készülhetett az ellencsapásra.9 II. Rákóczi György - s főleg Patakon tartózkodó anyja, Lorántffy Zsuzsanna — folytatta az építkezéseket, a bástyák és falak erődítését. 1656-ban épült a Vörös-toronyra a nagyterem fölé újabb emelet, ágyúk elhelyezésére. A négy sarkon egy-eg.y őrtornyot emeltek. Az egész tornyot és az őrtornyokat magas, zsindelyes gúlatetővel fedték. Impozáns látvány lehetett.10 1660 után jelentősebb építkezés nem volt Patakon, kisebb, elsősorban karbantartó-jellegű munkákat nem számítva.11 A 17. század második felében Patak egyszerre volt reprezentatív főúri (uralkodói) lakóhely, a kor minden kényelmével felszerelve, s viszonylag korszerűnek számító erődítmény. A „viszonylag” jelző nem véletlenül került az előző mondatba. Patak védőművei ugyanis bármennyire imponálóan erősnek tűntek az egykorú ábrázolás ill. az ásatások tanúsága szerint, valójában azonban a külső várat egyetlen falöv oltalmazta csak. Elő- mfiveket nem találunk. A fal előtt húzódó egyetlen (bár tekintélyes szélességű) árok jelentős tűzerővel rendelkező ostromló hadnak aligha tudott volna ellenállni. Figyelembe véve azonban azt, hogy ezek a munkák is tekintélyes összegeket emésztettek fel, másrészt ennyi védelem is elegendőnek látszott a 17. század közepén, nem csodálhatjuk, hogy Patak igazán korszerű kiépítése félbemaradt. Sajátos szerepe volt Dél-Zemplénben Tokajnak. A Tisza-Bodrog összefolyásánál fekvő vár fontos átkelőhelyet védett. A két folyó által közrezárt földnyelven állt, melyet északon átvágtak, így mintegy mesterséges szigetet hozva létre. Tokaj már a 16. században is végvárnak számított, de törököt sosem látott a falai alatt (hacsak nem foglyokat). Eger (1596), majd majd Várad eleste (1660) után szerepe ugyan felértékelődött, korszerűsítésére azonban nem volt elegendő pénz, bár látványos tervek készültek átalakítására. A külső vár ötszögű, sarkait egy-egy fülesbástya erősítette, miként Ledentu császári hadmérnök 1639-ben készült két rajzáról láthatjuk. A falak és bástyák fából-földből készülhettek. Csak a belső vár épülhetett kőből.12 Tokaj ereje nem a falaiban volt, hanem elsősorban a környező vízben, amely a tél kivételével (mikor a vizek befagytak) elegendőnek látszó oltalmat adott. Korszerűsítésére nem volt pénz, még a meglévő falak is romladoztak. A kőt felsorolt vár kivételével Zemplén többi erődítménye vagy elavult kicsiny hegyi vár volt, vagy olyan várkastély, melynek védőfalai leg- fennebb kisebb rablócsapatok ellen nyújtottak oltalmat. Ágyúkkal rendelkező ostromló seregeknek ezek nem tudtak ellenállni. A 17. századi Zemplénben, csakúgy, mint máshol Eszak-Magyarorszá- gon és Erdélyben, viszonylag biztos távolban a török hódoltságtól a közép- és nagybirtokos nemesség elsősorban várkastélyokat emelt. A hegy ivárak sorsa megpecsételődött már a 17. század közepe táján. Katonai szerepük egyre csekélyebb lett. Korszerűsítésükre — előnytelen fekvésük miatt — nem volt érdemes sort keríteni, nem is beszélve a csillagászati költségekről. Kényelmetlenek és szűkek lévén, lakásnak is egyre kevésbé voltak alkalmasak. A várak aljában (ahol lehetett átépítésükkel), vagy a nagybirtok új központjaiban épültek a várkastélyok. Ezek elsődlegesen reprezentatív lakóépületek. A vagyonbiztonsági s nem annyira katonai követelményeknek feleltek meg védőmüveik, amelyek olykor ugyan formáikban bástyát utánoztak, árok is vette őket körül, a korszerű védel118
