Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
B. Balsai Jolán: Zemplén várai és várkastélyai a 17-18. század fordulóján
mi követelményeknek azonban mégsem tettek eleget. Sőt nem egy várkastély a 15. századi toronyformákkal épült, - a 17. században. A toronynak láthatóan nem védelmi, inkább díszítő funkciója volt. A Wesselényi-összeesküvés következtében kii'obbant felkelés és az 1670-es években kezdődő kurucmozgalom sajátos helyzetet teremtett Zemplénben. A régi várak csakúgy, mint az újabb várkastélyok váratlanul katonai fontosságúvá váltak. A császári hadak könnyűszerrel foglalták el a kisebb erődítményeket. I. Rákóczi Ferenc meg sem kísérelte az erős Patak birtokában az ellenállást, hanem jámborul meghódolt, — megmentve ezzel - súlyos sarc árán - életét és birtokait. Váraiba viszont kénytelen volt német őrséget befogadni. Ekkor vált rommá Imreg és Bodrogszerdahely vára. Kövesdet 1673-ban robbantották fel.13 Király- helmec, Bacskó, Céke egyaránt a kuruc küzdelmek időszakában vált romossá.14 Az 1670-es évek kuruc akciói után Thököly Imre hadjáratai új helyhelyzetet teremtettek. Évekre nagyobb terület került kuruc uralom alá, s ezt a területet leginkább a várak kézbentartásával lehetett huzamosan biztosítani. A kis zempléni várakat általában néhány tucat katona védte csak (azok is jórészt magyarok), s általában harc nélkül adta az őrség a kurucok kezére az erődítményeket. 1682-ben foglalták el Thököly hadai Tokajt, a következő esztendő nyarán Patakot. Sztropkót, Varannót, Csicsvát Észak-Zemplónben, s a dél-zempléni várkastélyokat is Thököly fegyveresei tartották megszállva ebben az időben.15 Bécs sikertelen ostroma után Thököly helyzete is megrendült. 1685-ben viharos gyorsasággal omlott össze a ,,kuruc király” birodalma. Zemplén kisebb várai meg sem kísérelték az ellenállást. Egyedül az erősnek számító Patak dacolt a császári seregekkel. Caprara generális azonban többhetes ostrom után ezt is meghódoltatta.16 A császári seregek a kuruc ellenállást végképp megtörve a kisebb észak-zempléni várakkal és várkastélyokkal nemigen törődtek, hiszen ezeknek nem volt stratégiai szerepe. Kisebb őrséget helyeztek a várakba. Azokat a várkastélyokat, amelyeknek urai kuruc órzelműek voltak, elkobozták, a birtokot és az építményt a királyi kamara vette kezelésbe. A birtokokat folyamatosan királyhű főuraknak adományozták. Az elkobzott javakról, köztük várakról-vérkastélyokról részletes leltárt vettek fel minden esetben. Ezekből megismerhetjük az épületeket töviről hegyire, pincétől a padlásig. Egy évtized telt el csendben és nyugalomban a vármegyében, nem számítva a beszállásolt császári katonaság okozta feszültségeket. A bécsi udvar számára váratlanul robbant ki az újhelyi vásáron 1697. június 30- án a hegyaljai felkelés. A pataki vár őrségének nagyobbik része (25 fő) már az újhelyi vásáron áldozatul esett a felkelők dühének; a megmaradt hét katonát, akikhez csatlakoztak a jezsuita szerzetesek és szolgáik, mintegy 130 főnyi kuruc támadta meg. A harmadik roham sikerre vezetett. A másik vár, amit Zemplénben kezükbe kaparintottak, Tokaj volt. A váratlan megrohanás itt is sikert hozott. Sószállító tutajokon keltek át a kurucok a Tiszán, létrákon mászták meg a falakat. De belülről is volt segítségük: Bajusz Gáspár huszárjai. A 200 főnyi őrséget lekaszabolták. A gyors siker azonban kérészéletűnek bizonyult. Bár a császári főerők a török hadszíntérre vonultak, az ideirányított mintegy 7 ezer katona is elég volt, hogy napok alatt szétzúzza a felkelést. Tokaj és Patak vára is csak egv-két napos lövetést állt ki. Előbbi őrsége a Tiszán megszökött, a patakiak megadták magukat.17 A dióhéjban vázolt történésekből a várkutató az alábbi következtetést vonhatja le: Zemplén két legerősebb 119
