Petercsák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) - Studia Agriensia 11. (Eger, 1991)
Magyar Kálmán: Somogy várai és véghelyei 1699-1723 között (Különös tekintettel a Kapos-várra
c) Kaposvár város újjátelepülése (1703-1715) 1703-ban I. Lipót Kaposvárnak vásártartási jogot is adományozott. A város újjászervezését 1704-ben a Rákóczi-szabadságharccal szemben felbujtott szerbek pusztító támadása törte le. Az üszkös romok között alig maradt lakosság. Jól jellemzi a helyzetet Peregi Tamás;61 ,,a gátlástalan mészárlás elől menekülők földönfutóvá lettek”. Hogyan is történtek az ezzel kapcsolatos események? Történt ez olyan módon, hogy az 1704-es rác betöréskor a helybenlakó rácok is a városra támadtak és felgyújtották Kaposvárt. Az életben- maradt lakosság elmenekült. Ez az esemény két év múltán 1706-ban is bekövetkezett. Ekkor viszont már a kaposváriak úgy „szétmentek”, hogy többet nem tértek vissza. Ezért állapítja meg az 1712. évi hercegi uradalmi összeírás:62 ,,. . . Kaposvárott most senki sem lakik ... most azon pusztán áll”. Ami nem csoda, hiszen Bottyán ■János megírta63 már a megye mérhetetlen pusztulását 1707 legelején: ,,... a somogyi faluk mind elpusztultak nagyobb részint . .. és, hogy a vármegye hadai is eloszlottak mind”. ' A kuruc-háborúk végén az elpusztult Kaposvár helyén található állapotokat a hercegi uradalmi tiszttartó 1712 őszén így írja le:61 „Innét megengedem szép haszna lehetett ennek előtte méltóságos urasághnak, minthogy egynéhányszáz házból álló város volt. De mindgyárt a praeterlapsorum disturbioram az ráczságtól egészen elégettetett elpusztittatott annyira, hogy az egyház sem maradt épen, s lakosai is ki egyfelé, ki másfelé, akik maradtak elészéledtek és most is azon pusztán áll. Hanem aminemű conditiok alatt most kívánják névvel jóforma emberek meghszállani szállat alázatosan repraesen- táltatott eő Herczeghségének, mint azon emberek önként is alázatosan instálván várják kegyelmes reolutioját eő Herczeghségének”. Folytatódik az írás a kaposi vám, a hídon átmenő díjának, majd a várnak a leírásával : ,,.. .Itten a híd előtt is volt a Kapos vizén által vámja is az urasághnak, de a város elpusztulásával mind a híd s mind a vám oda lett hanem anno 1712 áprilisában tiszt uraimék még ugyan a kaposi jószággal megcsináltatván a hidat a vámkereket is föltették és egy nyomorult ráczot állítván a vámhoz, de mint hogy ez csak egyedül vagyon semmit sem adnak rajta a fel és lejárók sőt ha rácznemlett volna eddig régen megölték volna, arra nézve más embert oda nem is lehetett állítani és nem is lészen semmi belőle mégha a város eö Herczegséghe kegyelméből meg nem telepíttetik. A vár régen leromboltatott hanem csak ugyanannyira mint a belső volt, ott vagyon még fent egy darab terület, ahol jóllehet nem kevés munkával, de ugyancsak lehetne magtárt építtetni ha itt is majorságot akar tartani az uraság.” Nagyon fontos e régi Váralja területének a leírása is:65 ,,. .. Volt mindjárt a váron alul a kapós vizén egy gilicéi nevű jóforma 3 kerekű malom, melyet azelőtt odavaló kapitány Gsányi Bernât bírt ez is alapjában elpusztult az elmúlt háborúban csak a helye vagyon. A víz ereje a gátat megszaggatván nagy munkával, de ugyancsak meg lehetne építeni. Ezen malomhoz tartozandó vasakat mostani utammal kikérem, melyek Bar any ay Miklós tiszttartó házánál vannak. A gát és a malom feje is igen elromlott. Ezt a malmot kívánják a megszállás föltételei között a kaposiak. Volt a városon alul majd egy ágyúlövésnyire más egy hármas nevű derék 3 kerekű malma is az uraságnak. Ez is egészen elpusztult és minden eszközei oda vannak mindazon által csak nagy munkával felépülne.” A Rákóczi-szabadságharc alatt elnéptelenedett települést Eszterházy Pál 1712-ben mindenképpen benépesíteni szándékozott. Ekkor telepítési 109
