Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)

Szüreti szokások

A legöregebbjei tudnak arról, hogy valamikor a szőlőmívesek a szüreti felvonulás előtt a Kisasszonytemető kápolnájában megszenteltették a nagy fürtöt. Előfordult, hogy a plébános közvetlenül a felvonulás előtt szentelte fel, amikor a menet felsorakozott, így történt ez a közeli Feldebrőn is.

Néhányan emlékeztek arra, hogy a Grőber-féle szőlőben szüretkor a gazdának a vincellér irányításával, piros és fehér szőlőfürtökből készítettek, nemzeti színű szalagokkal díszített koszorút, azaz nagyfürtöt, melyet a gazda sokáig őrzött a szüret után. Többen a présházban tartották, de akadtak akik otthon a tornácon akasztották fel. Volt olyan gazda, aki présházában a következő szüretig megőrizte az ajándékba kapott szüreti koszorúját. A koszorúról azt tartják az egriek, hogy „a bő termést jelképezte”, ,,a’ vót a mulaccság jeli”.

Azt, hogy Egerbe mikor került be ez az elem a szüreti szokáskörbe, csak feltételezni tudjuk. Annyi bizonyos, hogy a reformkorban szüret idején a „városban bált bál ér, amiben mindenki egyforma jókedvvel és lelkesedéssel vesz részt,”231 Mint egy korábbi munkánkban megállapítottuk, a szüreti koszorú készítése több borvidékünkön már a XVIII. században szokás volt, úgy véljük, ezek alapján joggal feltételezhető, hogy a történelmi borvidék központban, Egerben is legalább azóta része a szokáskörnek.231

Szüreti szokásokat befolyásoló tényezők

VILKUNA, finn etnológus egyik nagyszabású munkájában megemlíti, hogy a munka alkalmakhoz kapcsolódó ünnepek az esztendő ünnepeinek sorába a legrégibb réteget képviselik, ettől függetlenül sosem válhattak a keresztény ünnepek egyenrangú vetélytársaivá. Ez utóbbiakat mindig ugyanabban az időben ünnepelték, a munkaünnepeknek pedig változó volt az időpontja. Ennek eredményeképpen a konkrét napokhoz nem kapcsolódó

75