Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)

Szüreti szokások

munkaünnepek hamarább kivesztek a népi ünnepek sorából, mint a naptári időpontokhoz kötődő keresztény ünnepek.233

Korábban többször történt már említés arról, hogy a szüreti szokások gyakorlásának nagyon fontos feltétele volt a termés mennyisége és a mindenkori időjárás.234 Híven tükrözik ezt a múlt század utolsó harmadából származó adataink. Az 1870-es években az évközi rossz időjárás, a rendszeres esőzések sorozatosan gátolták a szüreti betakarítást.235 Meg is jegyzi az egyik újságíró:236 „Az évek óta szomorú következetességgel tartó rossz termések miatt az egykor vidámságáról országszerte híres egri szüretek ma már csak a hagyományhói ismeretesek.” Sajnos ez folytatódott a 80-as években is, erről tanúskodnak a tudósítások.237

1878-ban a zord idő miatt, nem vállalva a körülményes beszállítást, egy szőlősgazda kidoboltatta : „felében” bárki leszedheti szőlőjét. Azonban ilyen feltételek mellett sem adadt vállalkozó.238 Majdnem fél évszázaddal később pedig egy másik ember azért hagyta tőkén az évi termését, mert a fuvarköltség több lett volna, mint amennyit a termés ért.239

E nehéz esztendőket a magyar szőlőtermesztés legnagyobb csapása, a filoxéra követte, mely nemcsak az ország gazdasági életét rendítette meg, hanem gyökeres változást idézett elő a szokást hordozó egyének, közösségek élteiében is a történeti borvidékeinken. Egert 1886-ban érte a szőlővész. Bár két esztendővel korábban már a közeli Felsőtárkányban észlelték a kártékony gyökértetűt, az egriek mégsem tettek semmilyen óvintézkedést, de ebben a többi borvidék sem különbözött, mivel senki nem sejtette még e vész katasztrofális következményeit.240 Az egriek még azt a hibát is elkövették, hogy 1885-ben felsőtárkényi munkásokat alkalmaztak a szüreten. Az egri öregek még ma is úgy tudják, hogy a tárkányi napszámosok fertőzték meg a város szőlőit. 1888-tól egyre több adatot találunk a kollektív védekezésre, amely azonban nem vezetett eredményre. 1889-re az egri szőlők túlnyomó része elpusztult,241 és „a kártevő 1890-re he is fejezte pusztító munkáját”242. Néhány statisztikai adat is ide kívánkozik: a város határában, a

76