Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)

A szőlő védelme a kártevő állatoktól

A SZŐLŐ VÉDELME A KÁRTEVŐ ÁLLATOKTÓL

A madárijesztők groteszt alakjukkal már sok költőt, írót, képzőművészt megihlettek. A történeti tudományok azonban a legutóbbi időkig mellőzték e periférikus kultúrelem vizsgálatát. Az 1980-as évek elején ezt felismerve, néhány fiatal néprajzi kutató, művészettörténész pár hónapos országos gyűjtés után kiállítást rendezett ,, Magyarországi madár ijesztők” címmel. Ezzel egyidőben egy kis monográfiának is beillő katalógus 83 látott napvilágot, mely értékes dolgozataival, írásaival kellőképpen hozzájárult ahhoz, hogy ezentúl a madár ijesztőket néprajzi, művelődés- és művészettörténeti szempontból rangjukhoz méltóan kezeljük, értékeljük.

KRISTON VÍZI József elsőként kísérelte meg a kártevő állatok elleni védekezés napjainkban is előforduló jellegzetes hazai típusainak rendszerezését. 84 A védekező eljárások élére azokat helyezi, amelyek még az agrármágia körébe tartoznak, és a termés preventív védelmére irányulnak.85 Gyűjtéseink során kerültek elő megelőző eljárások, de mint korábban bemutattuk, azok nem a kártékony állatok, hanem az időjárás viszontagságai ellen irányultak, melyektől az egri ember mindig jobban félt.

Mélyen a múltban gyökeredzik az a bajelhárító, és a kártevők elleni védelemben is hatásosnak tartott eljárás, amikor a gyümölcsfákra, szőlőtőkékre színes rongydarabokat aggatnak. Ez ma a leggyakoribb, országosan elterjedt riasztási módszer, természetesen beleértve Egert és környékét is, azonban a legtöbb helyen a szőlőtőkék közé kifeszített hosszú madzagra már nem rongyot, hanem nylon-csíkokat kötöznek, 80 melyeket a legkisebb szellő is „működésbe hozza”.

34