Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)

Hiedelmek és naptári szokások

„az Eged hegyen az 1830-as években cukorfőzéssel egybekötött majálisokat tartottak.”50 Alapos kutatások után elképzelhetőnek tartjuk, hogy az egri Szent Iván éjszakai tűzgyújtásnak, amely nyilvánvalóan a szőlőtermés bőségvarázslására irányult, a tűzugrás, táncolás, éneklés stb. mellett a cukorfőzés is mozzanata lehetett. A majális kifejezés ne zavarjon meg senkit, mert a szóhasználat a legidősebbek körében ismert a mai napig, de elsősorban nem a május eleji mulatozás értelemben, hanem minden mulatságra való használatban. Még a szüreti felvonulást, bált is ,,szüreti majális”- nak nevezik. (Ma egyébként adatközlőink már semmit sem tudnak a nyári napforduló füzéről.)

Az ítéletből és a tűzrendészeti szabályokból is kitetszik, hogy a tűzgyújtást nem azért tiltják, mert népszokás. A korlátozásban alapvetően tűzrendészeti, biztonsági érdekeket kell látnunk. A tűzrendészeti szabályok a XVIII—XIX. században kizárólag a városon belüli tűzgyújtásra vonatkoznak. Az egyik helyen ez olvasható: ,,Keményen tiltatik.. . egy átalyában mindenütt az útzá- kon a' pipázás, gyertyázás, tüzel lés. .. ”51 Az „Éger-Érseki Város Kettős Földesuraság által kiadott” szőlőmunkás napszámbér-limitá- cióban viszont ezt találjuk: „nem szabad meg-állapodni a' Munkásnak az munkában, hanem tsak minden 3-dik Sornak ki dolgozásával addig még Pipáját meg-tölti... ”52 Idézeteinkből látható tehát, hogy ami a városban tűzvédelmi okok miatt tilos, az a határban megengedett.

A tűzgyújtás szüretkor is szokásban volt. A fiatal VITKO- VICS Mihály a múlt század elején a szüreti tüzet pásztortűznek53 írja, de két pontosabb forrásban az örömtűz elnevezése szerepel, nyilván olyanok tollából, akik tisztában voltak a szüreti tűzgyújtás funkciójával. E szokás valószínűleg nemcsak Egerben és környékén dívott, hanem az ország többi borvidékén is, így például Miskolcon, melyről PODMANTCZKY Frigyes gyönyörűen ír naplójában.55

20