Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)

Hiedelmek és naptári szokások

HIEDELMEK ÉS SZOKÁSOK

A szőlőműveléshez kapcsolódó szokások, hiedelmek kedvező gyűjtési lehetőségeit azzal magyarázhatjuk, hogy az idős, erősen katolikus vallású, város szélén élő ún. hóstyai lakosok körében ezek gyakorlása a legutóbbi időkig megfigyelhető volt. Adatközlőnk egy része azonban már csak úgy beszélt e régi szokásokról, babonákról, hogy az elődök, vagy csak a nagyon ,,,hites emberek” gyakorolták. ök maguk már nem hittek ezekben, esetleg az imádkozás erejében vagy még abban sem.

Az alábbiakban UJVÁRY Zoltán iránymutató kérdőívének14 segítségével gyűjtött, kutatott anyagot mutatjuk be.

Az öregek szerint vasárnapokon és egyházi ünnepeken — Űrnapja, Pünkösd, Gyümölcsoltó Boldogasszony, Szent Anna stb. — tilos volt a szőlőbeli tevékenység. Azt tartották, hogy a katolikus nem dolgozik vasárnap, mert a hatnapi munka után a hetediket „az istennek kell szolgálni a templomban.” Sokan szombaton csak délig dolgoztak, délután a férfiak pedig pincéztek. Ha mégis előfordult, hogy vasárnap napkelte előtt kiszaladtak a szőlőbe egy kis gyümölcsöt szedni, akkor is a tíz vagy tizenegy órakor kezdődő misére mindig visszaértek. Ha valaki mégis munkát vállalt, vagy azért tette, mert nem volt nagyon vallásos, vagy a megélhetés miatt rákényszerült. Azokat, akik megtehették volna, hogy templomba menjenek, de munkára hivatkozva elmaradtak az istentiszteletről a közösség megszólta. Gyakran előfordult a századunk elején, hogy a fiatalok el-elmaradoztak a miséről. Ezt a szülők úgy büntették, hogy vasárnap délután sehová nem engedték el őket.

10