Fajcsák Attila: Az egri szőlőművelés szokásai és hiedelmei - Studia Agriensia 10. (Eger, 1990)

Hiedelmek és naptári szokások

Az év folyamán még több olyan nap volt — néhányról később ejtünk szót —, amikor tilosnak számított a szőlőbeli munka. így pl. permetezés után 8 napig nem lehetett kimenni a szőlőbe, de nagy kánikula idején sem, mert ha „az egri asszonyok bő szoknyája hozzáért a szőlőhöz, a szőlő megsült.”15

Egerben a szőlőt — a bő termés reményében — általában növekvő holdálláskor metszették. Ezt a hagyományt a nagybirtokon nem követték. Egyébként a kisebb szőlővel rendelező gazdák, vagy a szegényebbjei közül is az „egyik hitt neki, a másik nem”. Előfordult olyan eset, amikor metszés idején annak ellenére, hogy napok óta ítéletidő volt, a gazda kiment szőlőjébe néhány tőkét megmetszeni csak azért, mert növekedett a hold. Az öregek ma is egyöntetűen vallják, ha valaki „hódfottyakor meccett, annak szóevett (szuvas) lett a venyigéje”, de ha holdtöltekor csinálta, akkor ,,mef- tőtődött” a hordója. Sokan hittek abban is, hogy a nagyon jó borral, vagy többesztendős óborral metszéskor megöntözött tőke ugyanolyan bő termést, magas cukortartalmú szőlőt ad majd, mint amilyenből az a bor készült. Ugyancsak a bőséges termés biztosítása érdekében metszették meg — kultikus módon — a szőlőterület négy sarkán lévő tőkéket. (Erre a szokásra csak a két legidősebb adatközlőnk emlékezett már.) Mások szerint e szokásnak az volt a lényege, hogy a metszést végző ezzel össztönözze magát a munka mielőbbi elvégzésére. A metszést rendszerint Szent József hetében kezdték, néhány nappal a nyitás után.

A kisebb szőlőterülettel rendelkező gazdák, amikor kimentek a szőlőbe, hozzá sem fogtak a munkához, amíg körbe nem járták a földet. A gazda eközben imádkozott és Isten áldását kérte. A legidősebbjei szerint a szőlő körbejárásával az ártó lényeg távoltartását kívánták biztosítani, mások szerint azonban a gazda ilyenkor csak arra volt kíváncsi: milyen a szőlő fejlődése, történt-e lopás, seregély vagy más kártevő állat okozott-e valamilyen kárt stb. A nagybirtokon mindezeket a vincellér ellenőrizte.

A szőlőkben tilos volt a káromkodás, a veszekedés és mindenféle erkölcstelen cselekedet. Különösen vonatkozott ez az egyházi tulajdonban lévő szőlőkre. Az öregek szerint ezeket a vallás tiltotta.

11