Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Szántó Imre: Eger felszabadulása a török uralom alól (1687)
parkja részben elavult volt, végső soron mégiscsak a kiéheztető blokád hatására kényszerültek feladni az ország legnagyobb pasalikja székhelyét.38 Eger elővárai: Szarvaskő, Sírok39 és Cserépvár 1687. június közepe táján megadták magukat, őrségük Eger biztonságosnak vélt falai közé vonult vissza.40 E várak megvétele után a szolnoki haditanácson június 25-én elhatározták, hogy Egert szorosabban körülzárják. Miksa Emanuel bajor választófejedelem Giovanni D’ Oria őrgrófnak adott parancsot Eger visszavételére, aki Antonio Caraffa tábornok hadseregét rendelte ki az egri hadműveletekre. Tüzérség hiányában, szigorú blokád mellett a kiéheztetés „fegyveré”-vel kellett megvívnia Egert.41 A mintegy 10 ezer főnyi császári katonaság 1687 júliusának második felében vonta szorosabbra a zárógyűrűt Eger körül. A várat körülzáró had eléggé vegyes összetételű volt; németek, osztrákok és magyarok, gyalogosok és huszárok egyaránt megtalálhatók soraikban. A magyar alakulatok között volt a gróf Koháry István vezette 2 ezer huszár, valamint a Gombos István és Vécsey Sándor vezérlete alatt a putnoki, ajnácskői, füleki, szendrői, lévai, ónodi és diósgyőri várak hajdúi és lovasai.42 Itt is szembetűnő, hogy a bécsi hadvezetés a magyarokat szívesebben látta a főseregtől elkülönítve, s a mellékhadszíntéren, inkább kisebb-nagyobb török erősségek blokádjánál használta.43 A németek az Eger-patak két partján s a dombokon helyezkedtek el, s a magyarok Koháry István tábornok vezetése alatt a Hatvani kapu előtt Kerecsend és Egerszalók felé eső részeken táboroztak. A városnak Felnémet felé eső részét Gombos István putnoki, Vécsey Sándor ajnácskői és Semsey András ónodi várnagyok csapatai zárták körül.44 A táborhelyek és az őrségek megerősített állásai a vár ágyúinak lőtávolságán kívül, mintegy 1-5 km sugarú körben helyezkedtek el. A megszálló csapatok a város előtt sáncokat ástak, hogy a törökök kitöréseit megakadályozzák. Az érni kezdő gabonát D’ Oria Egertől egy mérföldnyi távolságra a zárógyűrű körül mindenütt felgyújtana, nehogy azt az egriek élelmezésükre fordíthassák.45 A törökök mindent elkövettek, hogy a körülzárt Egert felszabadítsák, vagy legalább az őrség számára élelmiszert juttassanak be a várba. 1687 tavaszán, mikor még lazább volt Eger körülzárása, a törökök Nagyváradról próbálkoztak élelmet bejuttatni a várba.4* A váradi pasa 300 gabonával és különféle élelemmel megrakott szekeret indított útnak Eger felé lovas és gyalogos katonaság fedezetével. De Heissler császári tábornok megtudta tervüket, a Tiszánál készen várta jövetelüket, s hirtelen megtámadta és megfutamította a szpáhi lovasokat. A magukra hagyott janicsárokat azután Heissler katonái részben levágták, részben foglyul ejtették, a gazdag élelmiszerzsákmányt pedig a maguk javára fordították.47 Szulejmán nagyvezér maga is tett kísérletet az egri törökök megsegítésére; több ezer főnyi török és tatár sereget indított felmentésükre. Károly lotha- ringiai herceg azonban az ellenség szándékának meghiúsítására Veteranit 4000 magyar és német lovassal a Zagyvához parancsolta, hogy megakadályozza Eger felmentését.48 A törökök attól a hírtől megrémülve, hogy a császári vezér nagy sereggel a Tiszánál táborozik, ijedten visszatértek Szulejmán táborába, akit Károly herceg serege Eszéknél szorongatott.49 A nagyvezér nagyharsányi 68
