Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Szántó Imre: Eger felszabadulása a török uralom alól (1687)
Szántó Imre EGER FELSZABADULÁSA A TÖRÖK URALOM ALÓL (1687) Az egri várat tápláló és fenntartó terület elpusztulása és elvesztése után 1596- ban sor került a vár ostromára.1 Az ostromot maga a szultán, III. Mehmed irányította. Miksa főherceg kitért előle, és visszavonult Esztergom felé. A stratégiailag oly nagy jelentőségű vár, amelybe Ottavio Baldigara olasz hadmérnök tervei szerint annyi pénzt és jobbágymunkát fektettek, ebek har- mincadjára került; a kódorgó császári zsoldosok nem akarták „barmok módjára fejüket a faltörmelék között az ellenségtől lenyakaztatni”, és szabad elvonulás kikötésével alkudozásokba kezdtek a törökökkel. Amikor az egyik akna felrobbant, Eger várának őrsége 1596. október 12-én megadta magát. A szultán ugyan szabad elvonulást ígért, a janicsárok azonban megrohanták a lefegy- verzett zsoldosokat, és egy szálig kardélre hányták őket.2 A török végvárvonal három bázisa : Hatvan, Eger és Szolnok, ez a védelmi háromszög zárta Északkelet-Magyarország felől a Mátra és a Bükk aljától a Tiszáig elterülő síkságot.2 Eger 91 esztendeig maradt török uralom alatt. A püspökség Kassára, a káptalan pedig Jászóra menekült.4 A püspökség és a káptalan elvesztette itteni javait, az egri polgárok pedig előbbi kiváltságaikat, s velük együtt - mint később szomorúan állapították meg - okleveleiket is.5 A törökök azonnal megfosztották a templomokat keresztény jellegétől; a város plébániatemplomát, a Szent Mihály templomot mohamedán mecsetté alakították át. A hódítók, midőn a várat és a várost elfoglalták, teljesen a maguk javára foglalták le a házakat, s a külső területből is annyit, amennyit a vár védelme alatt meg tudtak tartani és művelni. A város bel- és kültelkei 1596 után kincstári tulajdonná váltak, és részint pénzért eladták iparosoknak, kereskedőknek, részint az érdemes török katonák között hűbérbirtok gyanánt felosztották. A 91 évig tartó török hódoltság idejében a város nem sokat fejlődött, de több dzsámi (mecset) és fürdő épült/’ A török kori Eger is „egy távolból idekerült, idegen társadalom provinciális mindennapi életének és kultúrájának” vált egyik központjává.7 Eger török kori lakosságát egyrészt katonák tették ki, akik a várban laktak, s a várőrséget (praesidium) alkották, másrészt olyan városi lakosok (oppidani) - született törökök és „renegátok” (keresztényekből lett törökök) -, akik különböző „polgári" foglalkozást folytattak. Evlia Cselebi török utazó szerint Egerben 1664-1687 közötti időszakban mintegy 3000 fő zsoldos katonaság állomásozott/ Ha az 1664-ben létrehozott Eger körüli kozában: Sírok, Szarvaskő, Cserépvár és a hevesi palánk helyőrségét átlagosan mintegy 100 főben állapítjuk meg, akkor az új egri szandzsák török zsoldos őrségét - Vass Előd szerint - mintegy 3400 főben képzelhetjük el/ A betelepülő katonákból és a civilekből egyhamar jelentős mohamedán kolónia alakult. De laktak itt pravoszláv szerb („rác”) kereskedők is, akik valószínűleg 65
