Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Domokos György: A magyar katonaság helye és szerepe a császári hadsereg harcászatában Buda ostrománál
s a siker következtében Eger már nem jelentett közvetlen fenyegetést a keresztényekre.22 Hogy ezek az akciók milyen veszélyekkel, áldozatokkal jártak, azt jól példázza a törököktől július közepén Hatvan környékén elszenvedett vereség, melyben 500 magyar katona esett el. Igaz, néhány nap múlva kiköszörülték a csorbát, s ugyanott egy tatár csapatot vertek szét.23 A Buda ostrománál jelen lévő huszárság a török felmentő sereggel augusztus 14-én történt összecsapásból is kivette részét. Már az előző napon arról számol be az olasz származású székesfehérvári prépost, Zenarolla pompás naplója, hogy a fővezér a törökök közeledtére „maga mellé véve négyezer magyart és talpast előőrsként a legderekabb és legjobban felszerelt katonák közül, ezzel látótávolságban megjelent az ellenség előtt.”24 A csataleírásokban pedig azt találjuk, hogy a huszárok elővédként, a császári ezredek előtt járva, elsőként ütköztek meg a török lovassággal, ám azok lendületes rohama elől kénytelenek voltak visszahúzódni, s ezzel zavart támasztottak a mögöttük állók közt. S bár ezután a vértesek által megsegíttetvén ismét támadásba mentek át,25 véleményem szerint e momentum is arra utal, amit a bevezetőben idézett Bonorno is kifejtett: a könnyűlovasság nem rendelkezett olyan ellenállóképességgel, hogy védekező pozícióban is ki tudjon tartani. A huszárság Budával kapcsolatos szereplésénél nem hagyhatók figyel- meen kívül azok az 1685 őszén és 1686 tavaszán végrehajtott akciók, melyek során a Mercy, Heissler és Petneházy vezette, túlnyomóan magyarokból álló hadtest sorrá foglalta vissza a Tisza mentén, és a Tiszántúlon levő török várakat, köztük Szolnokot és Aradot is.26 Ezek a csapatok a télvíz idején elfogták a töröknek egy Budára irányított nagy élelmiszer-szállítmányát, majd áprilisban a Szeged mellett gyülekező és Szolnok visszafoglalására készülő török-ta- tár-kuruc csoportosítást is szétverték.27 A budai ostrom sikere után pedig Szeged visszavételét segítették a magyar huszárok.28 Az elmondottak alapján tehát megállapítható, hogy a dimenzionálisan kiterjedt háború feltételei között, így az egész 1686-os hadjárat és Buda visszavágása során, a magyar huszárok mindenekelőtt felderítő feladatkörben, a saját menet, táborozás biztosításánál jutottak fontos szerephez, legalábbis a források alapján. Nagyon valószínű azonban, hogy részt vettek az utánpótlás és az összeköttetési vonalak fedezésében is. Rájuk hárult továbbá az ellenség hasonló tevékenységének zavarása, annak rajtaütésekkel történő állandó nyugtalanítása, hisz itt érvényesíthették legjobban gyorsaságukat. Nyílt csatában viszont, jellegüknél fogva, háttérbe szorultak, csak elővédként, a szárnyak biztosítására és az esetleges üldözésnél vetették be őket. A különböző naplók magyar vonatkozású bejegyzéseit olvasva kitűnt, hogy a kortársak kedvezőbb véleménnyel voltak a huszárokról, mint a talpasokról, hajdúgyalogosokról. Pedig ez utóbbiak többet szenvedtek, s nagyobb áldozatokat hoztak a győzelemért. A források tanúsága szerint ott harcoltak az általános rohamokban, a védők kitöréseinek elhárításában, valamint a felmentési kísérletek visszaverésében. Széles körben ismert és sok helyütt ismételt a bevezetőben olvasható, Grimanitól származó idézet, mely szerint a magyarok a német gyalogosoknál csekélyebb értéket képviseltek, s ezért kerültek a legveszélyeztetettebb pon60
