Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)

Domokos György: A magyar katonaság helye és szerepe a császári hadsereg harcászatában Buda ostrománál

csodálkoznunk azon, hogy egynémely, a császári udvar álláspontját tükröző kortárs leírás alábecsülte, a „német módra” szervezett zsoldos seregek katonái pedig lenézték a magyarokat.

A magyar katonaság két fő fegyverneme közül az évszázados tradíciók folytán a lovasság képviselte az elitet. Bár az adott esetben, egy várostrom keretében, érthetően háttérbe szorult a gyalogsággal szemben, jelenléte nélkülözhetetlennek bizonyult a tökéletes körülzáráshoz, s továbbra is a nagyobb harcértékű elemet alkotta a magyar csapatokon belül.

Mindjárt az ostrom elején találkozunk a huszárok említésével. Lotharin- giai Károly Hadinaplója június 18-án egyik legfontosabb feladatkörükben, felderítőként mutatja be őket: „A huszárok Ercsiben voltak és találkoztak 30 törökkel, akik Budára akartak menekülni, ... A huszárok az őrségünkig üldözték őket, ahol három kivételével, akik bemenekültek, elfogták őket.”15 Nyilvánvalóan előrevetett járőrről van szó, amelynek a környéken elhelyezkedő török csapatokat kellett kifürkésznie. Ugyanott három nappal később ezt olvashatjuk: „Parancs Pálffynak, menjen az egész császári és szövetséges lovassággal, . . . oda, ahol legközelebb takarmányt talál majd, . . . Szorgosan derítse fel az ellenség összes menetét és nekem jelentse azokat. E célra vegye igénybe a huszároknak és a parasztoknak minden igyekezetét, . . .16 Itt már jóval nagyobb méretű felderítő - s egyben fedező - akcióról hallunk, amely egyszersmind azzal az előnnyel járt, hogy a lovasság nem élte ki Buda környékét, így nem ismétlődött meg az 1684-es takarmányhiány.17 A források egyébként nem túl gyakori utalásai alapján a huszárok mindvégig részt vettek az ilyen jellegű harci tevékenységben, Buda közelében s attól távol egyaránt.

A leírások szerint a huszárok jelentős szerepet vállaltak a keresztény tábor biztosításában. E fedező-záró feladatok egy részét a Vár közvetlen környékén teljesítették, kezdetben az Eger, ill. Várad és Temesvár irányából várható felmentési kísérletekkel szemben.18 Erről Richards angol hadmérnök naplójának július 2-i bejegyzése tudósít: „Ma este a lothringeni herczeg átment Pestre és parancsot adott, hogy a Dunapartján 2 váracs csináltassék, egy 600 huszárból álló mozgó csapatot szinte ott hagyván, amely az ellenségnek hajó által nyerendő segítségét megakadályozza.”19 Később, augusztus elején, amikor a török felmentő sereg támadása már kézzelfogható veszélyként jelentkezett, a huszárokat az ellenség előőrseinek visszaverésére küldték ki: „Kora reggel négy ezer török tatár lovas mutatkozott, egy magas emelkedésen szemben a bajor táborral, rövid csetepaté után a Batthyány huszáraival, kiket nehány önkéntes s egy pár oda rendelt csapat támogatott, visszahúzódtak.”20 Ugyancsak a huszárok kapták feladatul a törökök felderítő tevékenységének megakadályozását is. „. . . a Választó ő fensége egy harmincz huszárból álló csapatot küldött ki, hogy értesülést szerezzen az ellenségről; ezek hasonló számú törökkel találkozván, két óra hosszáig kergették, de az ellenség oly gyorsan elsarkolt, hogy csak egyet vághattak le és négyet foghattak el kiket a táborba hoztak.”21

Az ostrom távolbiztosításában is komoly szerep hárult a huszárokra. Többek között július 15-én nagy érdemeket szereztek az egri őrség kicsalogatásában és legyőzésében. Ennek során a lesvetés jól bevált taktikáját alkalmazták,

59