Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)
Domokos György: A magyar katonaság helye és szerepe a császári hadsereg harcászatában Buda ostrománál
Domokos György A MAGYAR KATONASÁG HELYE ÉS SZEREPE A CSÁSZÁRI HADSEREG HARCÁSZATÁBAN BUDA OSTROMÁNÁL Bevezető helyett két 17. századi kortársat szeretnék megszólaltatni a magyar katonaságra vonatkozóan. Elsőként az ostromban önkéntesen részt vett velencei Grimanit idézem: „ . . . sok talpas, egy magyar gyalogos csapat, hívatott össze, hogy legelőször közbelépjenek, hogyha ott aknák volnának, vagy az ostromlottak nagyobb erőt fejtenének ki, csekélyebb értékű csapatok pusztuljanak el.”1 Másodjára hallgassuk meg Bonomo páternak, Miksa Emánuel gyóntatójának naplóját a nagyharsányi csatáról: „Akkor tudták meg (ti. a parancsnokok a csata végén), milyen hasznos lett volna, ha a hadseregben bizonyos számú huszár is lett volna, mert azok olyan kiválóan alkalmasak az ellenség üldözésére, mint milyen kevéssé alkalmasak azzal rendezetten és keményen szembeszállni.”2 Két olyan személyiség véleménye hangzott el, kik - képletesen szólva - „közel voltak a tűzhöz”, vagyis az általuk leírtak minden valószínűség szerint magas beosztású parancsnokok nézetét is tükrözik,3 de akik mégis eltérően ítélték meg a magyar katonák értékét. Ám nemcsak a kortársaknál találkozunk ellentétes álláspontokkal, az utókor történészei sem tudtak közös nevezőre jutni ebben a kérdésben. Buda ostroma sok szempontból kiváló lehetőséget nyújt a magyar katonaság harcászati szerepének vizsgálatára. A magyar királyok egykori székhelyének visszavétele a törökellenes felszabadító háború egyik legkiemelkedőbb eseménye, legnagyobb várostroma, s nem csupán azért, mert az ország fővárosáért folyt a küzdelem. Kiemelkedővé tette az a körülmény, hogy az akkori Európában az egyik legjobbnak mondott, korszerűen felszerelt, élvonalbeli ostromtechnikával rendelkező császári hadsereg csak két és fél hónap után, hallatlan nehézségek árán tudta a győzelmet kivívni. Kiemelkedővé tette, hogy a morálisan szilárd, kitűnően vezetett török védősereg végsőkig való kitartásával a sokszoros túlerejű keresztény had méltó ellenfelévé vált. S végül különös jelentőséget kapott azáltal is, hogy a számukra kétszeresen is nehéz ostrom közepette, minden korábbi megpróbáltatás ellenére, az addigiaknál jelentősebb számú magyar katona igyekezett - korlátozott lehetőségeit felülmúlva - helytállni.4 A magyar katonaság helyét és szerepét a császári hadsereg harcászatában Buda ostrománál több tényező együttesen határozta meg: létszámuk, harcmodoruk, kiképzésük jellege és minősége, s főként alkalmazhatóságuk a császári hadsereg szervezetében egy korszerű várostrom keretében. A Buda alatt megfordult magyar csapatok összlétszámát a mérvadó vélemények mintegy 15 ezer főben határozták meg,5 ami nagyjából az egész ostromló sereg negyedét-ötödét tette ki. Más kutatók valamivel magasabbra teszik, minthogy a magyar katonaság egyes csoportjainak részvételéről nem állnak rendelkezésünkre számszerű adatok.6 Ismeretes azonban, hogy ennél 57
