Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Végvár és társadalom a visszafoglaló háborúk korában (1686-1699) - Studia Agriensia 9. (Eger, 1989)

N. Kiss István: A végvári katonaparasztság szerepe és sorsa a felszabadító háborúkban Délnyugat-Magyarországon

tik az összeírásban: „Turnischaban katonák, akik egykor fegyverrel szolgáltak”, hasonló megjegyzéssel illették Ferkatinec falu és Kottori oppidum lakosait is.17 Miklovec, Krisovec. Dubrava, Szent Vid, Novovesz stb. falvakban viszont azt állapítják meg a lakosokról, hogy „egykor katonai szolgálatot teljesítettek.”18 Az árendafizetés olyannyira jellemző volt a katonaparasztok félszabad helyzetére a muraközi uradalomban, hogy ahol nem is említik katonavoltukat, de jobbágyi szolgálat helyett csak árendát kell fizetniük, magától értetődő, hogy katonaparasztokkal állunk szemben. így pl. a goricsányi vajdaság falvaiban, ahol, mint az urbárium írja: „robot és természetbeni adó helyett az uradalomnak csak forint árendát adnak.”19

Bár a 18. század elején e réteg katonai szolgálata megszűnt, különleges szociális helyzetük és azzal kapcsolatos gazdasági kiváltságaik érintetlenül maradtak. Alapvetően csak egy bérösszeg (árenda) fizetésére voltak kötelezve, anélkül, hogy a szokásos jobbágyi terheket és robotot teljesíteniük kellett volna.

Vizsgáljuk meg, mennyiben számított a volt katonaparasztok árendája kisebb tehernek, azaz előnynek, az uradalmi jobbágyok adózásával szemben? Goricsány volt katonaparaszti falu lakosai pl. évi 110 forint árendát fizettek az uradalomnak. Semmi egyebet nem teljesítettek, sőt még tíz quartalista és hat octavalista desertatelek használatát is megkapták. A falu 10 quartalista, 11 octavalista és 7 sedecimalista lakosának szabályos úrbéri szolgálata összesen 401,2 forintot tett volna ki, nem számítva a gabona- és méhdézsma értékét. E példa nyomán úgy tűnik, a katonaparasztok árendáját úgy szabták meg, hogy a jobbágyok által teljesített földesúri adónak legfeljebb 15-20%-ára rúgott. És ez a tétel alig volt nagyobb annál, mint amivel aktív katonaparaszt korukban, azaz mentességük időszakában tartoztak az uradalomnak.

Érdekesen alakult 1720-ra a muraközi uradalom paraszti mezővárosainak katonai szolgálata. Perlak oppidum lakosai a 17. században kötelesek voltak a tüzérségnél szolgálni, annak fuvarozását ellátni stb. Most pontosan meghatározott árendát fizetnek, és korábbi katonai kötelezettségeikről már nem esik szó. A legnépesebb mezőváros, Légrád polgárai az 1709. évi kiváltságlevél szerint „szabadok” (liberi), és korábbi katonai szolgálatuk említés nélkül marad. Az ugyancsak árendával adózó Nedelic oppidum lakosainak az 1690-es kiváltságlevél értelmében „a Sziget védelmére mindég fegyveresen kell kivonulniuk” - 1720-ban azonban már nincs szó katonai szolgálatukról.20

A török veszélytől megszabadult Muraközben a katonaparasztok elveszítették több évtizedes funkciójuk alapvető okát, azt a tényt, hogy az uradalom határai jórészt egybeestek a török határral, és azokat a török rabló portyáival szemben állandóan védeni kellett. 1720-ban az uradalom bizonyos fokig patthelyzetbe került régi katonaparasztjaival szemben. Korábbi katonai-védelmi feladatuk megszűnt, speciális társadalmi helyzetük rangja és annak gazdasági előnyei azonban megmaradtak. így a katonaparasztból nem lett jobbágy! A telkes parasztokat sújtó állami adó és az uradalmat illető robot, természetbeni adó, ajándék és pénzadó helyett falvanként csupán egyösszegű árendát fizettek, és néhány helyen még gabonatizedet, illetve néhány napi fűkaszálási munkát teljesítettek. És igen jellemző módon, az említett kedvezmények rög51